„A hét lúdlányunknak – akiket levegőartisták személyesítenek meg – neveik vannak, úgy mint szorgalom, megbocsátás vagy egyensúly. Csupa olyan fogalom, amely a cirkuszművészetnek is a sajátja” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve, hogy a darab Matyija itt nem azért nem adja oda a ludakat Döbröginek, mert nem akar értük fizetni, hanem mert nem tudja biztosan, hogy Döbrögi háza alkalmas-e befogadni a szelídséget, a szorgalmat vagy a tisztaságot.
A másik kérdés, hogy mi történik Döbrögivel a három verés során. „Le lehet-e verni róla a gőgöt és a kevélységet? Ha igen, megtisztulhat és van-e rá esélye, hogy jobb legyen, de akkor kell-e harmadszorra is megverni ezt az embert, amikor már mindenét elveszítette? Elengedhető-e a bosszú, lehet-e az irgalom és a megbocsátás erősebb tulajdonság mint a bosszú? Tudunk-e újra tervezni és jól sáfárkodni a furfanggal megszerzett hatalmunkkal?” – idézte fel a produkció legfontosabb kérdéseit Fekete Péter.
Fazekas Mihály művét többen dolgozták már fel: Balogh István színész, színigazgató, drámaíró 1838-ban énekes bohózattá alakította és a Nemzeti Színházban mutatta be, Móricz Zsigmond 1911-ben vásári komédiává átalakította, de ismert Deésy Alfréd 1922-ben készült némafilmje, illetve az évtizedekig sikerrel vetített 1949-es Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezte klasszikust is, amelyben Soós Imre játszotta a címszerepet, Dargay Attila 1977-ben rendezett egész estés rajzfilmjén pedig generációk nőttek fel.