Diszgráfia egy életen át
Az írászavar időben felismerve jól korrigálható, de vannak, akiknél a fejlesztés csekély eredményeket hoz, sőt, időnként visszaesés tapasztalható. Egyeseknél pedig hiába a kitartás, az akarat és a szorgalom: ügyetlenségük miatt folyamatosan kudarcélményük lesz, ami rombolja motivációjukat, önértékelésüket és önképüket. Ha mindez kezeletlenül marad, az egy életre megbélyegezheti a személyiséget. Ezért is fontos a szülő és a pedagógus összmunkája, a lelki támogatás megadása. Ha beigazolódik a diszgráfiagyanú, kapjon szakszerű fejlesztést a gyermek (logopédustól), otthon pedig fontos lenne, hogy biztassák, dicsérjék, motiválják és legfőképpen fogadják el őt ezzel együtt. Keressék meg, miben kreatív és tehetséges a diák, és azon a területen segítsék, irányítsák.
Gyarmathy Éva nevelés-lélektani szakpszichológus írt korábban arról, hogy az sem mindegy, melyik korban, milyen fejlesztés kezdődik: a tanulási zavar előjeleire már 3-6 éves kor között fel lehet figyelni, ekkorra esik az iskolai készségek kialakulásához szükséges egyik nagyon fontos képességcsoport, az úgynevezett szenzomotoros funkciók szenzitív periódusa. Az egyes képességterületek ezen periódusuk alatt fejlődnek a leginkább, és ekkor fejleszthetők is a leghatékonyabban. Az óvodáskorban és a kisiskoláskor elején az érzékelés és mozgás finom összerendezése zajlik. A gyerekek ekkor válnak képessé az írás, olvasás, számolás elsajátítására. A fejlesztés leghatékonyabb módja pedig az életkornak legmegfelelőbb tevékenység, a játék felhasználása.
Megelőzhető a diszgráfia
A diszgráfiát meg lehet előzni, ebben a szülőknek van nagy felelősségük. A magyarországi Diszlexia Központ megalapítója az Új Pedagógiai Szemlében (48.évf.11. sz.1998.november) fogalmazta meg, hogy már korán elő kell segíteni a kisgyerekek észlelési és mozgási, képességeinek fejlődését ingergazdag környezettel, sokféle apró kihívással teli elfoglaltság biztosításával. Szerinte az egyik legfontosabb eleme a tanulási zavarok megelőzésének a felolvasás. Már a csecsemőnek énekeljünk, későbbi életkorban verseljünk, mondókázzunk, mert a nyelv zeneisége, ritmusa egész kicsi korban megismertethető, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlődését. Két évesnél idősebbnek már mesélhetünk, ez szolgálhatja a szókincs bővítését, az események egymásutániságának megértését, az olvasáshoz szükséges alapvető képességek fejlődését, az irodalom megszerettetését, az írott világ iránti igény kialakítását.