„A normális melegek Trumpra szavaznak” – áll a bál J. D. Vance kijelentése miatt
A közösségi médiában megindult a találgatás, hogy ki számít bele a „normális meleg pasi” kategóriába.
Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik nem bírják ki, hogy ne posztoljanak reggel, délben, este, ételről, helyszínről, ruháról, gyerekről, motorról, naplementéről... De mikor lesz a megmosolyogtató rákattanásból veszélyes függőség?
Az Oxford Dictionary a 2013-ban az év szavává választott selfie-t úgy definiálta, mint „olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával vagy okostelefonnal, és feltölti egy közösségi médiaplatformra”.
Hogy miért fotózza le valaki önmagát? Egyesek úgy használják ezeket a képeket, mint egy naplót, amelynek segítségével megörökíthetik mindennapjaikat — a lehető legjobb színben feltüntetve. Mások azért posztolják a szelfiket, hogy megtapasztalják a közönség, vagyis ismerősök és esetleg ismeretlenek elismerését is.
Amikor közzéteszünk egy fotót, talán nem is gondolunk arra, hogy bár egyfajta önkifejezési mód, mégis veszélyes játékszer ez. Magánéletünket tárjuk a világháló szeme elé, így beszűkül az intim terünk, életünk legapróbb mozzanatai is nyilvánossá válnak.
Egyes kutatások szerint a szelfifüggőség egy újfajta mentális zavar. Az alacsony önbecsülés és a nárcizmus, amennyiben egy extrovertált személyiséggel találkozik, máris több szelfit eredményez, mint egy introvertált személyiségnél.
A szelfifüggőnek rögeszméjévé válik az önmagáról készült fotók posztolása. Léteznek akut és krónikus tünetei is, például:
A szelfi függőség valójában viselkedési függőség, erős vágy és sóvárgás jellemzi, rövid kielégülési szakasszal, majd újból jön ez a körforgás, amit nehéz kezelni. Nem beszélve arról, hogy éppen a pillanatnak való élés, az itt és most élményét veszi el tőlünk, ezért érdemes tudatosan kontrollálni ezt a fajta viselkedésünket, amíg nem késő.