Az Oxford Dictionary a 2013-ban az év szavává választott selfie-t úgy definiálta, mint „olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával vagy okostelefonnal, és feltölti egy közösségi médiaplatformra”.
Hogy miért fotózza le valaki önmagát? Egyesek úgy használják ezeket a képeket, mint egy naplót, amelynek segítségével megörökíthetik mindennapjaikat — a lehető legjobb színben feltüntetve. Mások azért posztolják a szelfiket, hogy megtapasztalják a közönség, vagyis ismerősök és esetleg ismeretlenek elismerését is.
Amikor közzéteszünk egy fotót, talán nem is gondolunk arra, hogy bár egyfajta önkifejezési mód, mégis veszélyes játékszer ez. Magánéletünket tárjuk a világháló szeme elé, így beszűkül az intim terünk, életünk legapróbb mozzanatai is nyilvánossá válnak.
Egyes kutatások szerint a szelfifüggőség egy újfajta mentális zavar. Az alacsony önbecsülés és a nárcizmus, amennyiben egy extrovertált személyiséggel találkozik, máris több szelfit eredményez, mint egy introvertált személyiségnél.
A szelfifüggőnek rögeszméjévé válik az önmagáról készült fotók posztolása. Léteznek akut és krónikus tünetei is, például:
- A szelfifüggő nemcsak egyszerűen fotózza magát reggel, hanem készül a felvételre, emiatt akár órákkal korábban felkel.
- Legalább napi 3 extrém szelfit készít: veszélyes helyzetben, különleges pózban.
- Napi minimum 6 csoportos vagy egyéni szelfi posztolása.
- Kismilió képet készít, mígnem sikerül végre egy, ami elfogadható.
- Kényszeresen nézegeti a telefonját: lájkok, reakciók, megosztások, kommentek ellenőrzését ismétli percenként.
- Erős düh, harag, kétségbeesettség lesz úrrá rajta, amennyiben egy-egy szelfi nem kap megfelelő figyelmet lájkok és egyéb reakciók formájában.
- Frusztrált amiatt, hogy nem sikerül a tökéletes szelfi.
- Negatív önkép: fogyókúra, edzés, plasztika szükségességét fontolgatja a tökéletes kép érdekében.
- Megszűnő tabuk és morális gátak: extrém helyzetekben, pl. temetésen készít hatásvadász szelfit.
- Élő kapcsolatait elhanyagolja a virtuális térben töltött idő miatt.
A szelfi függőség valójában viselkedési függőség, erős vágy és sóvárgás jellemzi, rövid kielégülési szakasszal, majd újból jön ez a körforgás, amit nehéz kezelni. Nem beszélve arról, hogy éppen a pillanatnak való élés, az itt és most élményét veszi el tőlünk, ezért érdemes tudatosan kontrollálni ezt a fajta viselkedésünket, amíg nem késő.