Az utolsó pillanatokban vannak, az utolsó métereken járnak

Még néhány lépés és nem lesz visszaút!

Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik nem bírják ki, hogy ne posztoljanak reggel, délben, este, ételről, helyszínről, ruháról, gyerekről, motorról, naplementéről... De mikor lesz a megmosolyogtató rákattanásból veszélyes függőség?
Az Oxford Dictionary a 2013-ban az év szavává választott selfie-t úgy definiálta, mint „olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával vagy okostelefonnal, és feltölti egy közösségi médiaplatformra”.
Hogy miért fotózza le valaki önmagát? Egyesek úgy használják ezeket a képeket, mint egy naplót, amelynek segítségével megörökíthetik mindennapjaikat — a lehető legjobb színben feltüntetve. Mások azért posztolják a szelfiket, hogy megtapasztalják a közönség, vagyis ismerősök és esetleg ismeretlenek elismerését is.
Amikor közzéteszünk egy fotót, talán nem is gondolunk arra, hogy bár egyfajta önkifejezési mód, mégis veszélyes játékszer ez. Magánéletünket tárjuk a világháló szeme elé, így beszűkül az intim terünk, életünk legapróbb mozzanatai is nyilvánossá válnak.
Egyes kutatások szerint a szelfifüggőség egy újfajta mentális zavar. Az alacsony önbecsülés és a nárcizmus, amennyiben egy extrovertált személyiséggel találkozik, máris több szelfit eredményez, mint egy introvertált személyiségnél.
A szelfifüggőnek rögeszméjévé válik az önmagáról készült fotók posztolása. Léteznek akut és krónikus tünetei is, például:
A szelfi függőség valójában viselkedési függőség, erős vágy és sóvárgás jellemzi, rövid kielégülési szakasszal, majd újból jön ez a körforgás, amit nehéz kezelni. Nem beszélve arról, hogy éppen a pillanatnak való élés, az itt és most élményét veszi el tőlünk, ezért érdemes tudatosan kontrollálni ezt a fajta viselkedésünket, amíg nem késő.