Számtalanszor feltették már nekem azt a kérdést is, hogy „Te akkor ilyen válóperes ügyvéd vagy?!”. Ezek a tapasztalataim azt mutatják, hogy a fejekben nem tiszta a kép sem az „átlag” ügyvéddel, illetve a jog világában dolgozó emberekkel kapcsolatosan, sem abban, hogy a családjog nem egyenlő pusztán a válóperekkel.
Ez a jogterület ugyanis sok olyan kérdést ölel fel, amely nemcsak arra az esetre szól, amikor a házastársak úgy döntenek, hogy a „holtomiglan-holtodiglan” ellenére külön folytatnák az útjukat. Például a házasságkötés előtti vagyonjogi szerződést, a házasság alatti-, avagy az élettársak közötti vagyonjogi viszonyokat. Ugyancsak ide tartozik a házastársi közös vagyon megszüntetése akár peren kívül, akár peres eljárásban és természetesen a gyermek(ek) feletti szülői felügyeleti jog gyakorlásával összefüggő-, a kapcsolattartás szabályozásával-, illetve a gyermektartásdíj megállapítása iránti eljárások függetlenül attól, hogy a szülők házasságban éltek-e, vagy sem. És a sort még hosszan lehetne folytatni, hiszen a Gyámhivatalok előtt folyó ügyek is mind ezen jogterület alá esnek.
Ez a szakmám, amit írásban itt boncolgatni kívánok, de emellett mindenképp szeretném tudatosítani azt is, hogy az ügyvédek, bírók, ügyészek nem feltétlenül távolságtartó, mindig és mindenkor kifogástalan kiskosztümben/öltönyben vonuló elegáns (és persze gazdag) emberek, akik talárral a kezükben járják a bíróságokat. Ezek az emberek, ha megégetik a kezüket, akkor az ugyanúgy fáj nekik; ha tetszik nekik egy vicc, akkor nevetnek; ha meghatja valami őket, akkor vérmérséklettől függően nyelik a könnyeiket, vagy zokognak, mint a kisgyerekek.