Ferenc pápa nemrégiben, június végén Örményországba utazott. A hazafelé tartó repülőúton válaszolt az újságírók kérdésére. Egyikük arra kérdezett rá, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója felé közeledve nem volna-e itt az idő Luther pápai kiátkozásának visszavonására.
A pápa így válaszolt: „Úgy gondolom, Martin Luther szándékai nem voltak tévesek. Ő egy reformer volt. Lehet, hogy néhány eljárása nem volt helyes. De abban az időben, ha elolvassuk Pastor történetét (egy evangélikust, aki megtért, amikor a valóságot meglátta - katolikus lett), az egyház nem volt éppen követésre méltó modell. Korrupció, világiasság, pénz- és hatalomvágy volt az egyházban, és ő ez ellen lépett fel. Intelligens volt és megtett néhány lépést, meg is indokolva azokat. Ma a lutheránusok és katolikusok a protestánsokkal együtt egyetértünk a megigazulásra vonatkozó tanban. Ezen a fontos ponton ő nem tévedett. Orvosságot készített az egyháznak, de az orvosság aztán állapottá merevedett, egy fegyelmezett rendszerbe, hitvallásba, liturgiába. És nem volt egyedül: ott volt Zwingli, ott volt Kálvin, mindannyian különbözőek, és kik álltak mögöttük? Fejedelmek! Meg kell értenünk a kor történelmét. Ez egy olyan történet, amit nem könnyű megérteni. De aztán a dolgok haladtak tovább és ma nagyon jó a párbeszéd.