Ebből elég!
Felpörgették az inflációt, elszállt a költségvetés hiánya, leállt a növekedés, a versenyképességet lenullázták a forint árfolyamát összerogyasztották, cserébe loptak sokat.
Tíz év alatt egymillió munkahelyet ígért a magyar társadalomnak a 2010-ben másodjára hatalomra jutott Orbán-kormány. Viták ugyan folynak arról, hogy időarányosan hol tart a program, de még a legoptimistábbak szerint sem ott, ahol kellene.
„Az Orbán-kormány sem tesz tehát másképpen, mint elődjei. Nem átképzéssel és rehabilitációval próbálkozik, hanem inkább »eltünteti« a munkanélkülivé vált embereket a munkaerőpiacról. Ez tudatos választás eredménye, amelynek miértjére Bogár László közgazdász, ideológus világított rá a legjobban a Heti Válasznak 2013-ban adott interjújában. Ebben világosan kimondta: a kormányfő »nyilván tudja, hogy a társadalomnak legalább harmada végképp elveszett, már nem lehet visszahozni a nyomorúságból«. Ez aztán az egyenes beszéd: a Fidesz tehát – amely mindig azzal kampányolt, hogy senkit sem hagy az út szélén – már rég lemondott a képzetlen tömegekről. Ezért költ csak ímmel-ámmal az átképzésre: a duális oktatást ugyan bevezette, de azt is csak azért, hogy a magyarországi autó-összeszerelő üzemek munkaerőigényeit kielégítse.
Pedig a munkaerőpiac peremén egyensúlyozó egymilliós tömegből néhány tíz- vagy akár százezer főt biztosan ki lehetne emelni, s a gazdaság igényeinek megfelelően átképezni. Erre a helyzetre az oktatás reformja kínál megoldást, de ma is vannak példamutató kezdeményezések: a jezsuiták például cigány származású fiatalokat juttatnak valódi képzettséghez. A kormány azonban szemlátomást nem ezt a fáradságos, ám hosszabb távon kifizetődő utat választotta. Ahogyan a jegybank sem: az alapítványainak juttatott 267 milliárd forintot inkább tudományos akkreditáció nélküli képzésekbe öntik, illetve a nemzeti bank erejét fitogtató ingatlanvásárlásra fordítják.”