Döntöttek a szlovákok: katonákat küldenek a válság kellős közepébe
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Ha 1992-ben népszavazást tartottak volna arról, hogy szétváljon-e vagy együtt maradjon Cseh–Szlovákia, bizonyára olyan helyzet állt volna elő, mint most a brexittel.
„Ha ugyanis a többség úgy szavazott volna, hogy maradjon együtt az ország, semmi sem hiányzott volna a boldogsághoz, csak azok a politikusok, akik hajlandók lettek volna ezt megvalósítani és megegyezni a közös állami berendezkedés formájáról.
(...)
A tájékozatlan brit választók körülbelül úgy képzelték el a brexitet, mint mifelénk Boris Kollár. Hogy a kilépéssel „tulajdonképpen semmi nem változik, csak nagyobb szabadságot kapnak a britek, és a tompaagyú brüsszeli hivatalnokok nem beszélnek bele, hogy mennyire legyen görbe az uborka vagy a banán”. A britek gyorsan kijózanodtak, és a saját bőrükön tapasztalják, hogy nem is tudták, mire szavaztak.
Sokkal, de sokkal fontosabb dolgokról döntöttek, de ezekről persze a primitív Európa-ellenes mítoszgyártók nem mondtak nekik egy szót se. Nem lehet kizárni azt sem, hogy a kormányzó konzervatív pártban akkora lesz a feszültség, hogy az egyetlen kiút az előrehozott választások kiírása lesz. És ha azt a Munkáspárt és a Skót Nemzeti Párt nyeri, aligha valósítja meg a konzervatívok kilépési programját, hiszen e két párt választóinak döntő többsége a maradásra szavazott. Egyszóval, aki azt hitte, hogy a brexitszavazás után minden pofonegyszerű lesz, azt most beleszalad jó néhány jókora pofonba.”