Fogamzásgátlás katolikus módra: mi fér bele és mi nem?

Parázs témának számít a családtervezés a katolikus egyház berkein belül, mert a hívők mindennapi gyakorlata ezen a téren válik el legélesebben az egyház hivatalos tanításától. Jellemző, hogy végül nem sikerült házaspárt találni a beszélgetésre, akik felvállalták volna, hogy alapvető problémáik vannak a katolikus iránymutatással, félve attól, hogy a közösségeik kiközösítik őket. Így ezt az álláspontot a beszélgetés szervezői, a Talita keresztény női portál alapító-szerkesztői, Kölnei Lívia és Kóczián Mari képviselték. 

A beszélgetést indokolta az is, hogy VI. Pál pápa 1968-ban kiadott Humanae vitae kezdetű enciklikája lassan félszáz éves lesz, és illő volna, ha az értékelések közül nem hiányozna a laikusok véleménye sem, elvégre ők az érintettek. Elgondolkodtató, hogy a családszinódus előtt kiküldött kérdőíveket Magyarországon a laikusok helyett szakértők töltötték ki. Németországban azonban laikusokkal töltették ki a kérdőívet, és elég markáns eredmény született: a hívők 90 százaléka eltér az egyház által javasolt gyakorlattól a családtervezés terén - hangzott el a fórumon.

Nem dogma?

„A katolikus szexuáletika nem dogma, hanem iránymutatás” – szögezte le Kölnei Lívia. Hozzátette: az egyház tanítása, ha lényegét tekintve nem is, de súlypontjaiban sokat változott az idők során. Jézus korában a válás, a többnejűség vagy a leánygyermek prostitúcióra kényszerítése a család anyagi körülményeinek javítására még mindennapos gyakorlatnak számított. Az egyházatyák már olyan erősen óhajtották védeni a házasság intézményét, hogy még házasságon belül is szigorúan bántak a szexualitással. Az első hivatalos egyházi iratok a szexualitásról a 19. század körül keletkeztek, amikor bevezették a polgári válást, és a pápa nem kerülhette el, hogy nyilatkozzon a témában – foglalta össze Kölnei Lívia.

Ezek a kezdeti egyházi dokumentumok még gyermekként kezelik a hívőket, minden eszközzel elrettentve őket például a gumióvszer használatától, mintha nem lenne átmenet a szabályok pontos betartása és a szabadosság között – tette hozzá a Talita szerkesztője. – Ha valaki katolikus, akkor nem él szabados életet akkor sem, ha gumióvszert használ. Ha pedig valaki szabados, akkor a terhességfélelem sem tartja vissza. 

Csupán az utóbbi évtizedekben kezdett az Egyház a szexualitásra mint örömforrásra és a házasság egyik fontos összetartójára tekinteni, és nem csak mint gyermeknemző aktusra. II. János Pál pápának A test teológiája című műve nagy lépés volt ebben a folyamatban – vélekedett Kölnei. 

Közös minimumok

A történeti áttekintés után a szervezők tisztázták a jelenlévőkkel, mik azok a közös minimumok, amiket mindenki el tud fogadni. A nagy többség egyetértett abban, hogy minden házasságban vannak olyan időszakok, amikor nem jönne jól egy újabb gyermek, ezért a családtervezés nem megkerülhető; és hogy az abortív fogamzásgátlók minden formája elutasítandó, így az esemény utáni tabletta és a spirál is.

Az egyház iránymutatása ezen kívül nem javasolja a hormonális fogamzásgátló használatát a női szervezetre tett hatása miatt. Sem a gumióvszer használatát, ugyanis ideális esetben nem csak általában véve az egész házasságnak, hanem minden egyes aktusnak nyitottnak kell lennie a gyermekáldásra. (Hogy mi számít valódi nyitottságnak – hangzott el –, arról lehetne vitatkozni, hiszen egy-két generációval korábban egyes falvakban 10-14 gyermeket szültek az anyák – ilyen fokú nyitottságról manapság nem igazán beszélhetünk). A természetes családtervezés esetén a fogamzást nem akadályozza semmi még akkor sem, ha a pár a nem termékeny napokon van együtt. (Bár ahogy egy hozzászóló megjegyezte, Istennek a gumióvszer sem akadály…). 

A megszólalók a fenti alapelvekkel kapcsolatban képviseltek három álláspontot: a teljes egyetértést és gyakorlati megvalósítást, az egyetértést de gyakorlatban való eltérést, és az egyet nem értést.

A családban mindenki tablettázott

Dr. Hortobágyiné Nagy Ágnes és férje, Tibor teljesen egyetértenek az egyház tanításával és meg is valósítják azt. Sőt, Dr. Hortobágyiné Nagy Ágnes orvosként arra tette fel az életét, hogy a termékenység-tudatos fogamzásgátlás szemléletét minél több fiatallal és családossal megismertesse. Kecskeméten alapították meg a Boldogabb családokért – családi életre nevelés elnevezésű programot, melynek keretében házaspárok járják az iskolákat, tartanak tanfolyamokat és tanácsadásokat a természetes családtervezésről. 

„A családomban mindenki tablettázott, én azt mondtam, akkor inkább nem megyek férjhez” – meséli kezdeti motivációját Nagy Ágnes, mely a természetes családtervezés felé vitte, míg végül orvosként is erre specializálódott. Személyes veszteség tette véglegessé a házaspár elkötelezettségét a természetes családtervezés iránt, hiszen miután 19 hetesen elveszítették az első kisbabájukat, semmilyen eszközt nem akartak bevetni, amely a gyermekáldást megakadályozhatta volna.

Isten kezében

Dervarics-Boros Ágnes és férje szintén az egyházi iránymutatás szerint él. Első gyermekére hét évet várt a házaspár. 

Az ember először várakozik, aztán orvoshoz jár, aztán Isten kezébe ajánlja a gyermekáldást – meséli az édesanya. Végül ebben a harmadik fázisban született meg a kislányuk, aki szintén jelen volt a beszélgetésen, és a folyosóról jelezte időnként, hogy hosszúnak tartja anyukája távollétét. 

Felmerült: külön beszélgetést lehetne arról is rendezni, hogy meddőség esetén a gyermekáldásért meddig mehet el egy hívő. A Creighton-módszer, ahogy a csaladtervezo.hu oldalon is olvasható, nem csak a gyermekáldás elkerülésére, hanem az elérésére is alkalmas. S ha egy nő rendszeresen végzi a módszer alapját képező önmegfigyelést, megismeri a saját szervezetének működését és azonnal felismeri az esetleges változásokat, így az egészség megőrzésére is jó a módszer – hangzott el a megszólalók részéről.

„Ha valaki azt mondja, hogy kilenc gyermekem lesz, férjhez sem megyek!” – kezdte vallomását a Forgács-házaspár női tagja, Margit. Ahogy a legtöbb ismerősük, ők is a harmadik gyermek után kezdtek gondolkozni a családtervezésen – a gyakorlóidőszakban aztán meg is érkezett a negyedik gyermek, ahogy a legtöbb ismerősüknél szintén. A hatodik gyermekük például már tcst-tanfolyam (tcst: természetes családtervezés) után érkezett – mindent jól csináltak, de a meghosszabbodott ondóélettartamról akkor még nem tudtak semmit. Kipróbálták a hormonális fogamzásgátlót is. Kilenc gyermek után ők annak tudják ajánlani a tcst-t, akik arra is nyitottak, hogy a védekezés ellenére mégis jön egy baba.

A szex körül van bástyázva főbűnökkel

„Miért van az, hogy ha manapság egy katolikus fiatalt a hitéről kérdeznek, akkor a szexualitásról kezd el beszélni?” – tette fel a kérdést Kóczián Mária. Számára a hite szempontjából mindig is sokadrangú volt a szexualitás. Kvázi keresztény és nem szorosan katolikus normák szerint nőtt fel, és hálás a jegyesoktatójának, hogy annak idején nem feszegette az egyház hivatalos tanítását a házasság előtti nemi életről. Máig úgy gondolja, hogy a szexualitás túlzott jelentőséget kap egyházi berkekben. 

Mint mondta: a modern orvostudománynak az egyház szexuáletikájának terén is nyomot kell hagynia, akárcsak abban, hogy hogyan tekintenek például az öngyilkosokra. Kölnei Lívia orvostörténészként ismertette azokat a hiedelmeket, amelyeken ez az etika alapszik. Eszerint az ondóban található maga a gyermek, ami a nőbe mint táptalajba kerülve fejlődik ki. A petesejtről ugyanis sokáig nem volt tudomásunk. A nőt negatív férfinak, a hüvelyt negatív pénisznek tekintették. Az ondóról pedig azt tartották, hogy minél több ürül belőle, annál rövidebb lesz a férfi élete. A spontán magömlést és az önkielégítést olyan betegségek okozójának hitték, mint a gerincsorvadás vagy az agylágyulás. Ma az önkielégítés a szexuális érés egy lépcsőfokának tekintik, de a gyóntatószékekben még sokszor túl van dimenzionálva úgy a gyónók, mint a gyóntatók részéről – vélekedett Kóczián Mari.

Ne érezzék magukat rosszul az egyházon belül azok sem, akik az egyház által javasoltaktól eltérően élnek. Az egyház pedig gondoskodjon róla, hogy a hívők minél szélesebb köre ismerhesse meg és gyakorolhassa be a természetes családtervezés módszereit. S ne csak elvárja az Egyház a sok gyermek vállalását, hanem támogassa is a sokgyerekes családokat – foglalták össze az este konklúzióját a szervezők.