Mi a baj az adatmegőrzéssel?
A nyáron már írtunk arról az – egyébként több uniós tagállamban is fennálló – furcsa helyzetről, amely a telekommunikációs metaadatok megőrzése körül kialakult. A korábbi adatmegőrzési irányelvet átültető magyar jogszabályi rendelkezések értelmében gyakorlatilag bárki teljes kapcsolati hálója és mindennapi szokásai is felderíthetők abból az információhalmazból, amit a távközlési szolgáltatóknak fél évig meg kell őrizniük. Az előfizető nevét, telefonszámát, a hívott felet (előfizetési névvel és telefonszámmal), a hívás helyét, idejét, hosszát, gyakoriságát, internetezésnél az IP-címet, a postafiókba való be- és kilépés idejét is hat hónapig tárolniuk kell a szolgáltatóknak azért, hogy a hatóságok bűnüldözési célból hozzáférhessenek ezen adatokhoz.
Az Európai Bíróság 2014 tavaszán megsemmisítette az adatmegőrzési irányelvet, mert az aránytalanul korlátozza a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot: mindenkinek az adatait gyűjtik, és a hatóságok külső kontroll (például bírói engedély) nélkül férhetnek hozzá ezekhez az adatokhoz, ráadásul nem csak súlyos bűncselekményekkel, de akár szabálysértésekkel, vagy bagatell vétségekkel összefüggésben is.
Amint arról korábbi cikkünkben írtunk, a TASZ által indított perben már az Alkotmánybírósághoz fordult egy bíró az adatmegőrzés miatt, de visszautasították a kérelmét. Más EU-tagállamokban, például Németországban és az Egyesült Királyságban módosították az irányelvet átültető szabályozást a jogalkotók, több kelet-közép-európai országban az Alkotmánybíróságok kaszálták el a kérdéses rendelkezéseket, de sok helyen – Magyarországhoz hasonlóan – továbbra is érvényben vannak az aránytalanul széleskörű és hosszú távú megfigyelést lehetővé tévő szabályok.
Hogyan lehetne javítani a mostani szabályokon?
Csütörtökön a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Hanns Seidel Stiftung által szervezett emberi jogi konferencián az adatmegőrzés kérdése is szóba került Gulyás Gergely és Schiffer András vitájában. Gulyás a vitában nem adott egyértelmű választ arra, hogy miért nem módosították az Európai Bíróság által felállított kritériumoknak megfelelően a magyar szabályozást, ezért a rendezvény után külön rákérdeztünk. Azt a választ kaptuk, hogy írjunk egy törvényjavaslatot, küldjük el neki, és ugyan nem ígéri, hogy biztosan benyújtja, de meglátjuk.