Ne kicsinyeskedjünk. Meg se halljuk, amikor sorjáznak a rosszindulatú felvetések! Hogy ennyire ramaty a lelkiismeret, amiért évekig nem ellenőrizték Tarsolyékat rendesen? Vagy mert bizniszeltek is velük?
Mindenki nyugodjon le! Hiába ármánykodnak a bankok, a kormány az emberek oldalán áll! Az emberekén, akiket fejenként akár harmincmillióval is megkárosított a gonosz, egészen mellesleg egyébként alighanem gyurcsányista Tarsoly Csaba. (Akkor kapott állami hitelt a Quaestor, nem? De. Naugye.)
Az Alkotmánybíróság (AB) ugyan elkaszálta a kárrendezési törvény egynémely rendelkezését, de a kormánytól távol áll, hogy széttárja a karját, mondván: megpróbáltuk, de hát sajnos ez van, fékek, ellensúlyok, stb. Most még azt sem mondják, hogy az AB a nép ellensége. Tiszteletben tartják a döntést, de újraírják a jogszabályt, idén még parlament elé is viszik, úgyhogy lesz kárrendezés hatmillió fölött is!
A kormány megvéd minden, harmincmillióját nehezen összekuporgató kisembert! Éljen!
Azt javaslom, most se hallgassunk azokra, akik az irigység és a lebeszélés kultúráját terjesztik. Azokra, akik sosem hittek a szeretet és az összefogás erejében. Amikor olyanokat mondanak: a harmincmilliócskát nehezen összekuporgató polgártársunk tudhatta, hogy kötvényt vesz Tarsoly Csabától, így tisztában volt vele, hogy nem bankbetétbe rakja a pénzecskéjét, vagyis nem az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) kártalanítja harmincmillióig krach esetén. Hanem bizony a Befektető-védelmi Alapból (BEVA) csengetnek majd neki legfeljebb hatmilliót. Jobb, ha ilyenek hallatán becsukjuk a fülünket.
Ne kicsinyeskedjünk. Meg se halljuk, amikor sorjáznak a rosszindulatú felvetések! Hogy ennyire ramaty a lelkiismeret, amiért évekig nem ellenőrizték Tarsolyékat rendesen? Vagy mert bizniszeltek is velük? Vagy amiért a külügyi háttérintézet zsetonját az utolsó pillanatban még kimentették a Quaestor romjai alól? Netán tényleg egy-két fontos, saját lábán álló famulust kell megmenteni? Esetleg az a harmincezer ember számít, akiknek hat- és harmincmillió között volt a Quaestor-befektetése?
Nem kevés ám az a harmincezer, nem kevés, de mi, akik nem tettünk tízmilliókat a Quaestorba, még többen vagyunk és igaz magyarként büszkén segítjük bajba jutott véreinket!
Merthogy ez most a mi dolgunk lesz. Ez lesz most a mi dolgunk.
Nem így indult persze. Az eredeti törvény a BEVA-befizetőkkel téríttette volna meg a kárt. Abba is próbáltak belekötni a lebeszélők, mondván: azok a pénzintézetek fizették volna meg Tarsoly Csaba játékos kedvének következményeit, amelyek nem csaltak és nem buktak be. Még az AB is felült nekik: elő is írta, hogy állami garanciát kell az alap mögé tenni, meg kompenzálni kell valahogy a pénzintézeteket.
S hogyan lehet kompenzálni a befizető pénzintézeteket? Adóelengedésekkel. Társasági adó, bankadó, tranzakciós illeték, stb. Az állam tehát lemond bizonyos bevételeiről. Azok meg hiányozni fognak a költségvetésből. Sebaj, itt vagyunk mi, hogy segítsünk! Majd fizetünk bele többet mi, akiknek sosem volt harmincmilliós megtakarításunk, meg azok is, akiknek semmilyen sincs. (Rémhírterjesztők szerint utóbbiak közé tartozik a magyarok háromnegyede.)
Üdvözöljük tehát a kormány szándékát és örömmel dobjuk össze polgártársaink elveszett tízmillióit, örömmel lemondunk a kieső bevételek miatt kieső közszolgáltatási fejlesztésekről, vécépapírról a suliban, satöbbi. De akár fizetünk is. Sokan vagyunk, milliónyian, úgyhogy nem kell nagyon bánkódnunk: mindenkinek csak egy iciri-picirivel kell hozzájárulnia ahhoz, hogy az a harmincezer visszakapja kemény kuporgatásának fejenként hat és harmincmillió közé tehető eredményét.
Nem kell félni.
Nem fog fájni.
Egy gondolat bánt engemet mégis: mi lesz azzal az ötszázzal? Azzal az ötszáz honfitársunkkal, akik harmincmillió fölötti összeget, mondjuk százmilliót tartottak Quaestor-kötvényben? Mégis ki bukta a legnagyobbat? Talán nem ők? Ugye! Hát meg sem halljuk kétségbeesett segélykiáltásukat: „Adjátok vissza a pénzhegyeimet!”?
Ha ilyenkor elfordítjuk tekintetünket, ha érzéketlenül odébb sétálunk, ha megtagadjuk tőlük a betevő harminc- vagy százmilliót, akkor ne csodálkozzunk, amikor országunk tovább csúszik a lejtőn, amelynek alján ki tudja, mi vár ránk. Talán az irigység kultúrája. Talán a kirekesztésé.
De az is lehet, hogy maga a Gyurcsány.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Az Európai Unió olyan feltételeket szab, mintha azt mondanák egy országnak: vágd le a lábad, és akkor kapsz pénzt – tette világossá a miniszter.
Az elemző kiemelte, hogy az újdonság varázsa elmúlt, most már a Tisza Párt vezérénél, majd hangsúlyozta, hogy ideje volna újítania.
Korábban kiderült, hogy több bíró is szerepel a Tisza Párt politikai aktivistái számára készült applikáció adatbázisában.
A miniszterelnök főtanácsadója rámutatott, a Tisza Brüsszel kérésének megfelelve leválna az olcsó energiáról, ezzel emelkednének a rezsidíjak, valamint adót kellene fizetni a kutyák és a macskák után.
Fodor Gábor az Indexnek arról is beszélt, hogy a választás kimenetelét nem a két, érzelmileg erősen motivált tábor dönti el, hanem az a köztes réteg, amely nem az „imádom–gyűlölöm” logika mentén hoz döntést.
Az amerikai külügyminisztérium vezető tanácsadója Európa és a nyugati civilizáció válságáról beszélt Budapesten.
Vitályos Eszter arról is beszélt, hogy az ünnepek után újabb kormányzati támogatások érkeznek.
