Nem hiszi el, mire használták a köztársasági elnök dolgozóasztalát!
Egy ütős délelőtt a Sándor-palotában.
Göncz Árpád minden idők legjobb köztársasági elnöke volt: megmentette a magyar társadalmat, a magyar jogállamot azoktól a hibáktól, amelyeket a rendszerváltáskor nem tudtak elkerülni – mondta Mécs Imre Göncz Árpád temetésén.
Göncz Árpádot minden idők legjobb köztársasági elnökének nevezte búcsúztató beszédében Mécs Imre, Göncz egykori rabtársa az egykori köztársasági elnök temetésén, pénteken az Óbudai temetőben. „Te a szeretet embere voltál, a szeretetet hirdetted, mint (...) a Názáreti is, és mindenkihez volt jó szavad” – mondta személyes hangú beszédében Mécs Imre.
Göncz Árpád államfővé választását úgy jellemezte, hogy egy nagyon bölcs és jó paktum eredményeként lehetett a frissen megalakult Magyar Köztársaság elnöke. „Te minden idők legjobb köztársasági elnöke lettél”, szeretet övezett, de ha kellett, nagyon határozott tudtál lenni – jelentette ki. Hangsúlyozta, Göncz Árpád megmentette a magyar társadalmat, a magyar jogállamot azoktól a hibáktól, amelyeket a rendszerváltáskor nem tudtak elkerülni.
Mécs Imre úgy írta le a volt államfőt, mint aki „ember volt, az embereknek az embere”, a szegény embereknek, az elnyomottaknak, a jogtalanoknak a szócsöve.
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát – akit még Göncz Árpád kért fel a búcsúztatásra – azt mondta: Göncz az őszinte szív és a nyílt szellem embere volt, aki nemcsak szeretni tudott, de szeretetre méltó is volt. Várszegi úgy fogalmazott, sokak nevében vesz búcsút teljes tisztelettel és szeretettel a Magyar Köztársaság volt elnökétől, a férjtől, a családapától, az unokáiért rajongó nagyapától, az irodalmártól, de mindenekelőtt az embertől.
A főapát a teremtő Istennek megköszönve Göncz Árpád életét, felidézte megismerkedésüket, és azt, hogyan ismerte meg emberségét, gondolkodását, az emberek, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és „mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embernek a mély szabadságvágyát”. Várszegi Asztrik Göncz Árpádot mint hívő embert zelótának (a szentíráshoz buzgón ragaszkodónak) írta le, aki jellemzése szerint „Isten igéjét radikálisan értelmező és követelő keresztény volt”.