Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát – akit még Göncz Árpád kért fel a búcsúztatásra – azt mondta: Göncz az őszinte szív és a nyílt szellem embere volt, aki nemcsak szeretni tudott, de szeretetre méltó is volt. Várszegi úgy fogalmazott, sokak nevében vesz búcsút teljes tisztelettel és szeretettel a Magyar Köztársaság volt elnökétől, a férjtől, a családapától, az unokáiért rajongó nagyapától, az irodalmártól, de mindenekelőtt az embertől.
A főapát a teremtő Istennek megköszönve Göncz Árpád életét, felidézte megismerkedésüket, és azt, hogyan ismerte meg emberségét, gondolkodását, az emberek, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és „mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embernek a mély szabadságvágyát”. Várszegi Asztrik Göncz Árpádot mint hívő embert zelótának (a szentíráshoz buzgón ragaszkodónak) írta le, aki jellemzése szerint „Isten igéjét radikálisan értelmező és követelő keresztény volt”.