A várható meglepetés – Jönnek, látnak, győznek?

„Épp három éve, 2012. október 5-én megjósoltam ezt, épp ezekkel a szavakkal: »Az egész világ meglódult.«  Javaslom, keressék meg a Youtube-on a túlnépesedésről tartott előadásomat a Párbeszéd Házában. Nincs és sose volt túlnépesedés, bizonygattam statisztikákkal a malthusi mítosz alaptalanságát. Annál meghökkentőbb, hogy miközben Európa kihalófélben van, egyesek, sőt sokan, fenyegetést látnak a bevándorlókban. Nos, eltekintve attól, hogy egykor mi magyarok is bevándorlók voltunk, Európa mint politikai egység a népvándorlás szülötte. A spengleri víziók a Nyugat alkonyáról, egy fáradt értelmiségi korlátolt látomása. Szemléletmódját Carol S. Dweck-kel nyugodtan tekinthetjük megrögzültnek, vagy más szóval statikusnak, miközben a fejlődési szemlélet egykor egy pusztító pestis járvány után adott soha nem látott lendületet ennek a kontinensnek.

Magyar limes

Ma sokkal ígéretesebb és erősebb a pozíciónk, mint akkor, amit éppenséggel a szír bevándorlók rohama illusztrál legjobban. Más szóval: a remény forrása kellene, hogy legyen! De persze a krízis mindig egyszerre rejt veszélyt és esélyt. A rögzült szemléletű ember csak a veszélyt látja, és ezzel elmulasztja az esélyt.  Ma nem csak az egyén, nem csak egy nemzet, hanem az egész kontinens válaszút előtt áll: vagy összefog és nekiveselkedik a problémának, vagy önsajnálkozó passzivitásba süllyed.

Lehetünk tehát egy civilizációs hajnal első napsugarainak tanúi, de ha az alkonyt ünnepeljük, az Úr vagy az evolúció – kinek mi tetszik – újra osztja a kártyákat, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy kiadtuk az adut a kezünkből.”