Mi számít szegregációnak és lehet-e elkülönítve felzárkóztatni? Mi lesz azon települések iskolávival, amelyeket a távolság miatt már nem lehet integrálni? E kérdések voltak a központjában a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége szerdai kerekasztal-beszélgetésének, amelyen Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek, a cigány kultúráról és történelemről tankönyvet író Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a püspöki kar cigánypasztorációs referense és a cigányokkal régóta foglalkozó Hofher József jezsuita szerzetes beszélgetett. Mindez annak kapcsán lett vitatéma, hogy a Kúria nemrégen úgy döntött: nem szegregál a nyíregyházi, Huszár-telepi görög katolikus iskola, amelynek bezárásáért a Mohácsi Erzsébet-féle Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) küzdött. Mondhatjuk-e, hogy legalizált szegregáció folyik az iskolában?
Kocsis Fülöp a beszélgetés elején elmondta: a Huszár-telepen lakó gyermekek többsége máshova jár iskolába, ők fenntartóként pedig nem tartják számon, mennyi diákjuk cigány. De mivel a telepen többségben vannak a cigányok, ezért az iskolában is ez a helyzet. Az érsek hozzátette: a telepi gyerekeket gyakran viszik a belvárosi iskolájuk uszodájába és más alkalmakkor is találkoznak a két iskola diákjai.
Hofher József szerint azonban nem az a lényeg, hogy a telepről hányan járnak oda; hanem az, hogy az iskola szegregátummá lett környéken működik a szabad iskolaválasztás miatt kialakult spontán szegregáció miatt. Azon cigány többségű falvakban, amelyeknek iskolája is cigány többségű, nincs mit tenni, csak a minőségjavításban gondolkozhatunk, de a Huszár-telepen nem ez a helyzet. Hofher atya szerint csak a kormány és az önkormányzat érdeke, hogy legyen egy iskola, amivel demonstrálni lehet a szegregált oktatás működését, hogy utána kétszáz másik iskolát is szegregátumként tarthassanak meg.