A magyar Ugaron – Gyárfás a vizes vb fejlesztéseiről a Mandinernek

Az építkezés, mint eddig tapasztaltam, a legjobb kezekbe került: Fürjes Balázs kormánybiztos irányítja. Én úgy is, mint a FINA alelnöke, a nemzetközi kapcsolatokért, a rendezéssel kapcsolatos tennivalókért felelek. A befektetés tehát nem az én asztalom. Az idézett becslésem a rendelkezésemre álló információk alapján az úszóarénára vonatkozott. Ismereteim szerint annak költségei az eredeti tervekhez képest nem változtak. Tény azonban, hogy az igények ismeretében megannyi egyéb beruházást kell vállalni.

 

 

Miután Guadalajara visszalépett és kiderült, hogy 2021 helyett 2017-ben lehetünk a vb házigazdái, természetesen felgyorsultak az események. Korábban rendre az uszodáról beszéltünk. Az uszoda az alap, amelyről a Nemzetközi Úszó Szövetség központjában, Lausanne-ban is egyeztettünk; de a FINA létesítményekért felelős bizottságának elnöke, Pujol Joaquin többször járt Budapesten is. Ezekre a tárgyalásokra az Úszószövetség képviselői mindig meghívást kaptak. Az új uszoda reményeim szerint maga lesz a csoda, de önmagában még mindig nem lenne elég ahhoz, hogy méltó módon rendezzük meg a 2017-es vizes vb-t.

 

 

A világbajnokság színhelyére tízezres tömeg látogat. A versenyzők a helyszíneket autóbuszokkal, netán dunai kishajókkal fogják megközelíteni. A Népfürdő utca uszodához vezető útszakaszát tehát rendbe kell hozni. Hajókikötőt is fel kell majd állítani. A Dagály vize pazar, de a strandfürdőt is fel kell újítani. A vb-rendezők kötelezettsége aztán az úgynevezett Market-street biztosítása is.

 

 

A legutóbbi rövidpályás világbajnokságon, tavaly decemberben, Dohában mintegy száz kiállító jelent meg, mi magyarok a labdapavilont mutattuk be ott. A különböző FINA-eseményeket már elnyert rendezőkön vagy ilyenekre pályázókon kívül a világbajnokságon számos világcég is felvonult. Ezt a kiállítást is méltó környezetben illő megrendezni, amely ma az új, tervezett uszoda közvetlen környezetében nem adott. A majdani úszópalotával szemben most az egykori ERDÉRT pálya található: lepusztult, esőben ráadásul mocsaras terület. Parkolónak használják, az autók rossz időben besüppednek a földbe. Rendbe kellene hozni. Indokolt lenne mellette, a metró és az uszoda között, egy bekötő utat is építeni. Szükséges aztán, hogy a tízezres tömeg rendelkezésére álljon mosdó és egyéb kiszolgáló egységek....

 

 

Nem csak ez. A Margitszigetet is rendbe kellene hozni. A vízilabda vb a Hajós Alfréd uszodában zajlik egyrészt, de a Dagály strandfürdő is szűk önmagában a kiállítóknak. A Margitsziget gyönyörű, nekem, nekünk a világon a legszebb, s a látogatóknak is az lehet a legkedvesebb színtere. A 16 napos felnőtt vb-t ráadásul a mintegy két hetes Masters világbajnokság követi, ahova várhatóan legalább nyolcezer versenyző érkezik családostul. Az olaszországi Riccionéba erre az alkalomra harmincezren látogattak el. Nem szerencsés tehát, ha a vendégek a szigeti szökőkút közelében az omladozó egykori Honvéd székházzal vagy az évek óta magukra hagyott, gazzal benőtt teniszpályákkal szembesülnek. Bármikor arra sétálok, Adynak A Magyar Ugaron című híres verse ugrik be. „A dudva, a muhar, a gaz lehúz, altat, befed, s egy kacagó szél suhan el, a Nagy Ugar felett”. A költségvetésben szerepel aztán a speciális összeköttetés kiépítése a Dagály és a Margitsziget között... Erre gyaloghíd lenne hivatott. Van még tovább is. Óriás-toronyugrás versenyt is rendeznünk kell a világbajnokságon. A merész tervek szerint ennek a Parlament közelében, a Dunában, a Lánchídnál lenne a helyszíne. Ott, ahol a közvetítések be tudják mutatni ezt a gyönyörű várost. A 2013-as barcelonai vb 16 napját világszerte összesen 4 milliárd 530 millióan láthatták. A Mátyás templom, a Vár, a Halászbástya, az Országház látványa mind-mind arra késztetheti a nézőket, hogy Budapestet egyszer közelről is megnézzék. Jó lenne tehát a legszebb arcunkat mutatnunk. Mint minden más, ez a vb is pénzbe kerül, de ennek a rangos viadalnak nem csak sportértéke van.

 

 

Visszafogott. A pekingi uszoda legalább háromszor ennyibe került. Dubajban nyolcszor ennyiért építettek, persze ott márványból van a kerítés is. A hazai visszafogottságot többször tapasztaltam egyébként. Igyekeztem meggyőzni a döntéshozókat, hogy ha már egy sok emelet méretű épületet húznak fel a festői Duna-parton, a tetején legyen panorámaétterem is. Kár lenne kihagyni egy ekkora lehetőséget, rá lehetne látni az egész városra. Végül is legalább egy teraszt sikerült elfogadtatni. Ösztönöztem, hogy a pesti rakparton az út, amely jelenleg a Hélia szállóig tart, vezessen az új uszodáig, hiszen ez esetben a versenyzők autóbuszai nem a szurkolók között, a Népfürdő utcán keresztül érnének a helyszínre. Azt a választ kaptam, hogy az autóút-építés nagyon drága lenne, ahhoz alagutat kellene fúrni.

 

 

Legfeljebb 1-2 százalékkal növelné meg a költségeket, ami nem kevés, de szerintem a főváros egyik kedvenc helye lehetne. A szigeti Hajós Alfréd uszodát 1930-ban nyitották meg. Biztosan arról is sokat vitatkoztak, hogy milyen drága. Ma ezzel már senki sem foglalkozik. A mögöttünk álló évtizedek alatt rengeteg ember köszönheti neki az egészségét, temérdek sportoló alapozta meg ott a sikereit. Még ha nincsenek is illúzióim, remélem, nem kell újabb 85 év, hogy egy hasonló léptékű újabb uszodát építsen az ország, de fél évszázadra azért mernék fogadni. Elfogult vagyok persze, de ha egyszer már uszodát építünk, ha egy ilyen nagy tekintélyű sportágban világbajnokságot rendezünk, akkor az legyen a lehető legjobb. Gyakran hallani, hogy Budapest fürdőváros. Végre létesül egy komplex vizes központ, ahol egy helyen minden együtt lesz: gyógyvíz, úszáslehetőség, kulturált környezet. Ez a központ nem pusztán a vb szolgálatára épül, hanem az egész országéra, hosszútávra... Nekünk, a gyerekeinknek, az unokáinknak. Egy városrész, legalábbis egy kerület tekintélyes része jelentősen gazdagodik, felvirágzik.

 

 

Csak részben. Ha mód van rá, mindig elmondom, szerintem mi lenne a legjobb. Talán megbocsátható annak, aki Hosszú Katinkáékat, Gyurta Danit, a bámulatos vízilabdázókat, a jövő bajnokait hivatalból képviseli.

 

 

Akik az összes többit. A sportlétesítmények fenntartásának kialakult rendszere van. Az összes többi is akkor lehet persze figyelemre méltó a vállalkozók számára, ha kulturáltak azok is. Az utóbbi időben legalább nyolcszor-tízszer járt itt a FINA vezérkara. Mindig el akartak látogatni a Komjádi uszodába. Úgy gondoltam, hogy ez jelenleg nem lenne időszerű. Először azt mondtam, éppen festik. Aztán azt, hogy járvány van... Karinthytól merítve magyaráztam a bizonyítványomat... „Elvitték a kaput.” Mindent kitaláltam, csak hogy ne kelljen megmutatnom. A vb alatt a Komjádiban lesznek az edzések, ez is pénzbe kerül, de az uszoda olyan állapotban van, hogy a vízilabdameccsekre csak feleannyi szurkolót engednek be, mint lehetne, mert veszélyes. Félreértés ne essék, imádjuk a Komjádit, ott nőtt fel több sikeres nemzedék, de mai állapota, látványa csak ártana a sportdiplomáciai erőfeszítéseinknek.

 

 

Szerencsétlen megközelítés. Ha ön elkápráztat egy hölgyet, hogy legyen a kedvese, miután „megkapta”, már tehet is egy szívességet?

 

 

Komolyra fordítva: a Magyar Olimpiai Bizottság június 10-én foglal majd állást, hogy javasolja-e megpályázni a 2024-es olimpiát. Márpedig 2017. szeptember 15-én, nem sokkal a vizes vb után, a limai NOB-kongresszuson döntenek majd arról, hogy ki lesz a rendező. Ha valamikor, akkor most van itt az alkalom, hogy megmutassuk: a magyaroknak nemcsak a sporteredményei bámulatosak, hanem rendezni is tudnak. Biztos vagyok abban, hogy végül is Budapest kitesz magáért. De ott van még Balatonfüred is. A nyílt vízi versenyek a világ legszebb tavában zajlanak majd, kiszolgáló létesítményekre azonban szükség lenne. Legalább egy központra, ahol mondjuk a sajtó is helyet kaphatna. Egy ilyen bázis később konferenciáknak adhatna otthont, azaz nem egyszeri alkalomra szól. Ezeket a felvetéseket a döntéshozók mind értékelik. Kedvező helyzetben vagyok, mert az úszók, a vízilabdázók, sőt immár a nyílt vízi úszók érdekében sem nehéz érvelni. Tele vannak olimpiai bajnokokkal, az egész ország, a sportvilág megbecsülését élvezik. Rászolgáltak erre a fejlesztésre.

 

 

Elüthetném a választ az egykori politikusi megnyilatkozással: „Nem értek a focihoz.” Csakhogy nem lenne igaz: ahhoz mindenki ért, és éppen ez szól mellette. Azt meg talán ön érti meg, ha nem más sportágak támogatását állítom szembe a miénkkel. Boldogok vagyunk, hogy ilyen óriási lehetőséghez jutunk és mindent megteszünk, hogy igazoljuk: a vizes szakágak érdemesek erre a hatalmas támogatásra. A magyar Himnuszt ennek megfelelően nem csak a világbajnokság megnyitóján és záróünnepségén fogják eljátszani.