Hogy mi a különbség köztem és Bayer között?
Hát például az, hogy a nyáron nem gondoltam semmi rosszra.
Kanadai kutatók felmérése szerint prosztatarákos egyéneknél a speciális, alacsony sugárzású implantátum (melyet egyébként korlátozott számban Magyarországon is alkalmaznak), jobb túlélési lehetőséget biztosít a hagyományos sugárkezeléssel szemben, ráadásul költséghatékonyabb is annál. Sajnos azonban a mellékhatások is gyakoribbak az ilyen eljárással kezelteknél.
Öt év elteltével kétszer nagyobb valószínűséggel voltak daganatmentesek azok a prosztatarákos páciensek, akiket apró radioaktív implantátummal kezeltek, mint a hagyományos sugárterápiával kezelt betegek – állapította meg az MTI által is közzétett tanulmány, mely elsőként hasonlította össze a két eljárást. A tudósok azt is hozzátették, hogy ugyan sokkal jobbak lettek a túlélési esélyei azoknak, akik implantátumot kaptak, ám komolyabb mellékhatásoktól, többek közt vizelési problémáktól szenvedtek. A kutatók 398 prosztatarákos beteget vizsgáltak. A daganat egyiküknél sem terjedt túl az érintett mirigyen és a szakemberek szerint esetükben nagy volt a kezelés kudarcának kockázata. Összehasonlították az alacsony dózisú, daganatközeli, belső sugárterápiát és a megszokottabb, nagy dózisú, külső sugárkezelést. James Morris, a kanadai Vancouveri Rákkutató Központ professzora, a kutatás vezetője az eredményeket az Európai Radioterápiai és Onkológiai Társaság harmadik fórumán mutatta be Barcelonában. A kutatók rámutattak, hogy a brachyterápia igen költséghatékony, azonban a megbízható, stabil eredmények érdekében hosszú képzési időre és tapasztalatszerzésre van szükség. Az implantátummal kezelt betegek mintegy nyolc százaléka szenvedett súlyos vizelési problémáktól, míg a szokás módon kezelteknek csak két százaléka – számoltak be róla a kutatók, akik szerint további vizsgálatokra van szükség, melyek összehasonlítják az LDR-PB kezelést (bracyterápiát) a sugárterápia más formáival.
*Az anyag megjelentetését a Splendidea Communications Kft. támogatta