Az ügyvéd alkotmányjogi panasszal élt az ítélőtáblai döntés ellen, kérve annak megsemmisítését. Eljárásjogi kifogások mellett azzal érvelt, hogy az az emberi méltóságát mint alkotmányos alapjogát alaptalanul szorította háttérbe a vádlott szólásszabadságával szemben, megsértve a részrehajlás nélküli, tisztességes eljárás követelményét.
Az AB határozatában rögzíti, hogy a konkrét ügyben a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi méltóság, mint kiemelten védett alapjog verseng. Emlékeztet: utóbbi korlátozásának csak kivételesen, a demokratikus közélet kialakítása, mint alkotmányos érték érdekében, és csak az ahhoz szükséges mértékben van lehetőség. Ennek megfelelően egy bizonyos személyi kör köteles többet tűrni a bírálatok terén, e kör meghatározása viszont korábban is sok gondot okozott. Jelen ügyben azonban határozottan foglal állást a testület arról, hogy – ellentétben az ítélőtábla véleményével – az ügyvéd nem válik közszereplővé kamarai bejegyzésével. Emellett idézi egy korábbi döntését, melyben kimondta, hogy „nyilvánvalóan nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki a másik személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó, vagy sértő kifejezéseket”.
Az AB tehát megsemmisítette a harmadfokú ítéletet, mely alaptörvény-ellenesen terjesztette ki a véleményszabadságot a panaszos jó hírnevének szükségtelen csorbítására. A határozat szövege itt olvasható.