Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Világos beszéd, amely mindent megmagyaráz. Az Egyesült Államok megelégelte, hogy Vlagyimir Putyin szembe megy az akaratával, másként látja a világot, s az orosz érdekek megvédéséről nemcsak beszél, de tesz is érte.
„Hamar egyértelművé vált, hogy a szankciókkal Oroszországot nem lehet térdre kényszeríteni. Besegített azonban Szaúd-Arábia, s az olaj árának zuhanása már a gyenge pontján fogta meg Moszkvát. Ezzel párhuzamosan csúszott lefelé a rubel, menekült a tőke, s rendült meg a bizalom. A pánik könnyen megrengetheti a hatalom bázisát, s előbb-utóbb akár az Uralvagonzavod munkásai is az utcára vonulhatnak. S valójában erre számít a Fehér Ház.
Putyin nincs egyszerű helyzetben. A szakemberek szerint a valutaomlást nem igazán lehet megállítani, a kétségbeesett intervenciók legfeljebb a tartalékok leszívását gyorsítanák fel. Marad a kivárás, ki bírja tovább. Moszkva tartalékait nemrégiben még mintegy 600 milliárd dollárra becsülték, ám e csúnya játékban ez is kevés lehet. Válaszlépésként megkezdődhet a leválás a dollárról, amely persze csak akkor lehet hatékony, ha mások is követik ebben Moszkvát. Azonnal visszaerősödne a rubel akkor is, ha a Kreml feladná a Krímet, amire aligha lehet számítani. Sokkal inkább arra, hogy a sarokba szorított Oroszország visszaharap, ami végképp megértetné a világgal, hogy milyen veszélyes volt Ukrajnával játszani. Ne akarjuk!”