„Biztonság és védelem: Európa választásai” címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a Hadtörténeti Intézetben Schöpflin György fideszes néppárti európai parlamenti képviselő szervezésében. A rendezvényen politikusok és szakértők vitatták meg, hogy mit tehet az EU és a NATO az ukrán-orosz konfliktus miatti feszült helyzetben.
Mit akar és mire képes Putyin?
Vlagyimir Putyin orosz elnök biztosan nem fog megtámadni egy NATO-tagállamot, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell reagálni az ukrajnai eseményekre – szögezte le bevezetőjében Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkára. Hangsúlyozta: tíz év alatt a GDP két százalékára kell emelni a védelmi kiadásokat, és nagyon fontos az EU és a NATO kooperációja, hogy az EU-s gazdasági szankciók összhangban legyenek a NATO intézkedéseivel.
Az is fontos azonban, hogy ne csak több pénzt költsünk a védelemre, de a védelmi képességeket is javítsuk – jegyezte meg ezzel kapcsolatban Jonathan Eyal, a brit Védelem- és Biztonságpolitikai Tanulmányok Királyi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki szerint tulajdonképpen Putyin nem akarta a Krímet inkorporálni, csak „gyorsan ment, így sikerült”. Az a stratégiája, hogy „réseket nyit”, aztán meglátja, hogy meddig mehet el.
Bogdan Klich lengyel szenátor, a Jagelló Egyetem professzora szerint Putyin célja, hogy regionális hatalomból ismét globális hatalommá tegye Oroszországot. „Mi 20-25 éve a kooperáció és a párbeszéd módszerét követjük a katonai erő használata helyett; most ezt ássa alá az orosz viselkedés” – fogalmazott Klich, aki leszögezte: Putyin nem támad meg egy NATO-tagállamot sem, hanem csak „tesztel minket és félelmet generál”. Állandó nyomást gyakorol, ehhez pedig nem elég egy időszakos megoldás Európa részéről – vélte a politikus.
Nem vettük észre, hogy a soft power-t, a „puha erőt” lehet rossz célokra is használni, pedig Oroszország most épp ezt teszi a „hibrid háborúval” – jegyezte meg ennek kapcsán Schöpflin György fideszes EP-képviselő.
Még ha Putyin nem is csak kóstolgatja a Nyugatot, hanem valóban globális hatalommá akar válni, akkor sincsenek meg ehhez az eszközei – mondta egybehangzóan több résztvevő is. Siklósi Péter kifejtette: a nukleáris lehetőségeket nem lehet használni, és Putyinnak ugyan lehet egy jó hadserege, de ez nem elég. Gazdaságilag pedig egyáltalán nem erős Oroszország: egyprofilú a gazdasága, nagyon függ a gáz- és olajexporttól. Az ebből érkező bevételeket viszont nem tudja kihasználni arra, hogy átalakítsa a gazdaságát – fejtette ki Siklósi.
Az energia fegyver, és Oroszország használja is
Persze nem csak Oroszország függ a gázexportjától, de Európa is annak importjától. Az egyik legfontosabb megoldatlan kérdés a hidegháború lezárulta óta eltelt huszonöt évben nem más, mint Kelet-Közép Európa függősége az orosz gáztól – mutatott rá Szemerkényi Réka, a Miniszterelnökség biztonságpolitikai főtanácsadója. Szemerkényi azt mondta: végre itt a poszt-hidegháborús korszak vége, amire vártunk, és ezt itt kell lezárni Európában. Szerinte ebből a szempontból két fontos kihívása volt az elmúlt 25 évnek Európában: az egyik az iszlám térhódítása, a másik, hogy miként fejlesszük lépésről lépésre a kapcsolatokat Oroszországgal. Hangsúlyozta: egyáltalán nem rossz ötlet, hogy az EU-tagállamok próbálnak gazdasági és politikai kapcsolatokat építeni Oroszországgal, csak most rá kellene jönni, hogy miként lehetne visszaterelni az ügyet a tárgyalóasztalhoz.
Erre reagálva Indrek Tarand EP-képviselő, korábbi észt külügyi államtitkár azt mondta: már kezdi megunni, hogy győzködnie kell a szomszédait, ugyanis ő évtizedek óta ezt csinálja.
Mit tehetne Európa?
Az EU-nak ugyan van egy biztonsági és védelmi stratégiája, de ez több sebből vérzik. Ugyanis a katonai cselekvéshez nem csak erő kell, hanem jó vezetés is, ez utóbbi pedig hiányzik az EU-ban – mondta Siklósi Péter. Nincs egy olyan központi, erős vezetés mint a NATO-ban. Van ugyan európai kül- és biztonságpolitikai főképviselő, de Catherine Ashton most lejárt ciklusát elég kritikusan értékelték a résztvevők.
A krízis az EU-ban nem csak gazdasági, vagy intézményi: tulajdonképpen az EU bővítési politikája vezetett az ukrajnai válsághoz is. Az EU intézményes válságához pedig a vezetés válsága is hozzátartozik, ami igaz Catherine Ashton munkásságára – mondta a lengyel Bogdan Klich. Ashton például nem sokat tett a védelempolitikáért, így azért sem, hogy felálljon egy európai hadsereg. Klich mindenesetre bizakodóbb az új főképviselőt, Federica Mogherinit illetően, aki sokkal realistább például Kelet-Európával kapcsolatban.
Az észt Indrek Tarand szintén az EU-s csapatok felállítását szorgalmazta. Mint mondta, húsz éve követi ezt a vitát, de nem érti, hogy miért olyan bonyolult, hogy legyen egy eredményes európai védelmi és biztonságpolitika.
A közös csapatok ellenében foglalt viszont állást a brit Jonathan Eyal. Mint mondta, ennek nem ideológiai, hanem technikai okai vannak: például ki vetné be ezeket a csapatokat és hogyan tudnának elég gyorsan reagálni? Szerinte erre a célra úgyis ott van a NATO, ezért az EU részéről nincs rá szükség.
Schöpflin György ezzel kapcsolatban felvetette, hogy egyáltalán: ki szolgálna katonaként Nyugat-Európában? Egyre elöregszik a társadalom, 1-2 gyerek van egy családban, és senki sem küldené szívesen katonának az egyetlen gyerekét. A mostani európai társadalom nem igazán egyeztethető össze az effajta katonai dimenziókkal – hangsúlyozta Schöpflin György a pénteki kerekasztal-beszélgetésen.
