Le kell mondania a kereszténységnek az igazságra formált igényéről ahhoz, hogy modern és toleráns legyen? – ezt a kérdést boncolgatja Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa magyar nyelven most megjelent kötete, a Hit, igazság, tolerancia, amely 2003-as német megjelenése után bestseller lett. A könyvet a Pécsen és Budapesten jelen lévő John Henry Newman Társaság adta ki, és a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán mutatták be pénteken. A fordító, Sallai Gábor szerint már régen meg kellett volna jelennie a műnek magyar nyelven.
Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a kötet lektora és bemutatója kifejtette: ritkán tűnik fel olyan nagy szellem az egyház történetében, mint Joseph Ratzinger, és szerinte Isten azért is akarta, hogy egy rövid ideig pápa legyen belőle, hogy megismertesse őt a világgal.
Mint a püspök elmondta: mostanában két divatos hasonlattal szokták szemléltetni a vallások egymáshoz való viszonyát. Az egyik szerint a vallások ugyanarra a hegyre mennek fel, csak másik ösvényen. A másik szerint a vallások olyan vak emberek, akik ugyanannak az elefántnak másik részét tapogatják. Csakhogy a kereszténység elutasítja ezt a felfogást, és a teljes igazságra formál igényt, s ezzel kivívja az intolerancia vádját. A kereszténység szerint a történelem lényege az Isten–ember-kapcsolat, s nem pusztán az ember keresi Istent, tapogatja a elefántot, hanem Isten maga is lejött a mi létszintünkre és jelet adott magáról Jézus Krisztusban és a kinyilatkoztatásban.
Karl Rahner, a huszadik század nagyhatású teológusa szerint a vallások mind előkészítő lépcsők a kereszténység felé, s ezt az egyházatyák is így látták. Ratzinger azonban nem teljesen így látja – mutatott rá Székely János –, ugyanis szerinte Istennek megvannak a maga csodálatos, titkos útjai minden ember szívéhez. Ratzinger szerint az üdvösség gyökere nem a vallási tradíció, hanem az emberségünk. A világot azért érezzük végesnek és tökéletlennek, mert tudunk valamit a végtelenről – ha pedig nem lenne végtelen, akkor nem éreznénk tökéletlennek a világot.
Székely János elmondta: Joseph Ratzinger szerint a világhoz való alapvető viszonyulást a mitikus világkép határozta meg, amely menekült az időből és a történelemből. Ebből a mitikus világképből három kitörési pont volt: a távol-keleti misztika, a monoteista forradalom (zsidóság) és a görög felvilágosodás. Mindhárom abszolutizált valamit, a legutolsó a tudást, a tudományt, mindeközben pedig elutasította a vallást, amennyiben az igazságigénnyel lép fel – ez volna a „tolerancia diktatúrája”. A kereszténység nem csinált mást, mint egyesítette a monoteista forradalmat a görög felvilágosodással, a hitet az ésszel. Székely János rámutatott: a mai világ is mindent tolerál és elfogad, csak azt nem, ha valaki kimondja, hogy van igazság, és az megismerhető.
Székely János szerint teljes mértékben igaza volt XVI. Benedeknek, amikor a sokat kritizált regensburgi beszédében kifejtette az iszlámról: akkor lehet majd vele igazán párbeszédet folytatni, ha utat enged a logosznak, és ésszel vizsgálni lehet majd a Koránt, amit viszont az iszlám Allah által közvetlen diktált könyvnek tart, nem pedig pusztán sugalmazottnak, mint a keresztények a Bibliát.
A könyvbemutatón elhangzott: a John Henry Newman Társaság további alapművek kiadását tervezi, többek közt a névadó bíborostól.
