Karl Rahner, a huszadik század nagyhatású teológusa szerint a vallások mind előkészítő lépcsők a kereszténység felé, s ezt az egyházatyák is így látták. Ratzinger azonban nem teljesen így látja – mutatott rá Székely János –, ugyanis szerinte Istennek megvannak a maga csodálatos, titkos útjai minden ember szívéhez. Ratzinger szerint az üdvösség gyökere nem a vallási tradíció, hanem az emberségünk. A világot azért érezzük végesnek és tökéletlennek, mert tudunk valamit a végtelenről – ha pedig nem lenne végtelen, akkor nem éreznénk tökéletlennek a világot.
Székely János elmondta: Joseph Ratzinger szerint a világhoz való alapvető viszonyulást a mitikus világkép határozta meg, amely menekült az időből és a történelemből. Ebből a mitikus világképből három kitörési pont volt: a távol-keleti misztika, a monoteista forradalom (zsidóság) és a görög felvilágosodás. Mindhárom abszolutizált valamit, a legutolsó a tudást, a tudományt, mindeközben pedig elutasította a vallást, amennyiben az igazságigénnyel lép fel – ez volna a „tolerancia diktatúrája”. A kereszténység nem csinált mást, mint egyesítette a monoteista forradalmat a görög felvilágosodással, a hitet az ésszel. Székely János rámutatott: a mai világ is mindent tolerál és elfogad, csak azt nem, ha valaki kimondja, hogy van igazság, és az megismerhető.