Az ünnepi alkalommal bemutatott szentmisén Beer Miklós váci püspök emlékeztetett, hogy éppen száz esztendeje tört ki az első világháború, s néhány hónappal később született az a gyermek, Sándor István, akit később az egyház a boldogok sorába emelt.
Sándor István Szolnokon született 1914-ben. Az esztergályosként dolgozó fiú 1936-ban belépett a szalézi rendbe, 1940-ben tette le első fogadalmát, majd 1946-ban örökfogadalmat tett mint szerzetes testvér. 1940-49-ig nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában. Közben 1941-45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. 1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai KIOE-ben (Katolikus Ifjúmunkás Szervezet). 1952 júliusában letartóztatták. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-án tárgyalta az ügyet. 1952. október 30-án tartott tanácskozása elvetette a kötél általi halálra ítéltek kegyelmi kérvényét. Sándor István 1953. június 8-án bitófán fejezte be életét.