„A kutatók arra figyeltek fel, hogy az öngyilkosságot elkövetők esetében az SKA2 névre hallgató gén jóval alacsonyabb szinten volt jelen. Ezt követően egy 325 személyből álló csoport esetében például 80 százalékos pontossággal tudták megállapítani, hogy kiket érintenek az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok és kik próbáltak már önkezűleg véget vetni életüknek. A súlyosabb eseténél ez az arány 90 százalékra emelkedett, míg a fiatalabb korosztályok esetében már 96 százalékos mutatót értek el – olvasható az sg.hu-n."
A hír alapján számomra továbbgondolásra érdemes, hogy hogyan lehetne ennek a vizsgálatnak az eredményeit kapcsolatba hozni azokkal a társadalomtudományi vizsgálatokkal, amelyek az öngyilkossággal foglalkoztak már a szociológia kezdeti időszakában is. Nem hiszem, hogy Durkheim úttörő munkája , bár megjelenése óta több mint 100 év telt el, azóta teljesen érvényét vesztette volna, Viszont az általa megfogalmazott releváns eltérések protestánsok és katolikusok között aligha fednek genetikai különbözőséget, még ha a szintén markáns földrajzi meghatározottság hordozhat is ilyen tartalmat.
Az azóta ezzel foglalkozó tanulmányok által meghatározott összefüggésekről, amelyek például a gazdasági helyzet vagy az életkor és az önpusztítás aránya közt állnak fönn, már nem is beszélek. Lehet, hogy egy újabb határterület alakul ki a természet- és a társadalomtudományok között?
Nekünk magyaroknak azonban mindenképpen különösen oda kell figyelnünk az ilyen témájú kutatásokra, hiszen ha szerencsére immár több évtizede nem is mi állunk az élen az elkövetett öngyilkosságok tekintetében, azért az első tízben a mai napig benne vagyunk.
"Az anyag megjelentetését a Splendidea Communications Kft. támogatta"