A kék norvég esete Lázár Jánossal

„Az egészséges és erős demokráciákban működő civil szektor szinte teljes mértékben független az állami és üzleti szférától, így kitűnő ellensúlyát adja mindkettőnek. Jelentős foglalkoztató a munkaerőpiacon, hozzáad a GDP-hez, vagyis gazdasági tényező. Motorja a mindenkori hatalommal szembeni állampolgári kontrollnak, a társadalmi változásnak és olyan ügyekért áll ki, amelynek van társadalmi támogatottsága, még ha szűk körben is. Nem csodálkozom, ha ez az információ sokaknak új: Magyarországon az elmúlt 25 évben a politika sokat beszélt a civilekről, de igen keveset tett azért, hogy ezt a folyamatot végre pályára állítsa. Nem arról kell vitatkozni, hogy az MSZP vagy pedig a Fidesz adott több pénzt a civileknek: az a kérdés, hogy ki értette meg, ki vette eddig komolyan a civil társadalom megerősödésének feladatát anélkül, hogy gyarmatosítani próbálta volna azt?

Böcskei Balázs most megjelent rövid de kitűnő elemzése a politikai baloldal és a civil baloldal viszonyáról remekül összefoglalja a problémát: az elmúlt négy évben az egyetlen pozitívum volt a baloldalon, hogy a Fidesz kormány áldatlan ténykedésének köszönhetően a civil ellenállás felduzzadt, új szereplők jelentek meg, akik tízezreket voltak képesek az utcára vinni. Mi volt erre a politikai pártok válasza? Minél előbb megkíséreltek a kibontakozó mozgalomra rátelepedni, ha pedig nem hagyták, akkor kikiáltották őket a kormányváltás kerékkötőinek. Meg is lett az eredménye. Ki tudja ma már, hogy mi van a Hallgatói Hálózattal vagy a Millával?”