A Google és a törlés: a múltunk elkezdett követni minket?
2014. június 13. 10:19
Egy spanyol férfi sikerrel perelte be a Google-t, amiért évtizedes tartozásait és ezzel kapcsolatos árverési ügyeit dobta ki a nevére a kereső. Az ügyben az Európai Bíróság május közepén kimondta, hogy a férfi jogosan kérte a találatok eltávolítását. A Google-hoz azóta tízezernél több törlési kérelem érkezett, és már űrlapot is rendszeresítettek erre a célra. Eljött az internetes cenzúra kora, és előbb-utóbb kitöröljük az internetet? Vagy egy normális társadalomhoz hozzátartozik, hogy az emlékezés szelektív? Riportunk a felejtés – pontosabban az elfelejtődés – jogáról.
2014. június 13. 10:19
p
0
0
22
Mentés
A Google perelhető
Az Európai Bíróság május közepén hozott ítéletet a Mario Costeja González által indított perben. A spanyol férfi azt sérelmezte, hogy nevét a keresőbe beírva egy évekkel korábbi, a háza tartozás miatti árveréséről szóló közlemény jelent meg keresési eredményként. A férfi az erről szóló újságcikket és a Google-találatot is töröltetni akarta, de nem járt sikerrel, ezért fordult az Európai Bírósághoz. A bíróság az újságcikk törlésére vonatkozó kérelmet elutasította, viszont a Google-találatok letiltását illetően igazat adott a felperesnek.
Az ítélet két szempontból is fontos. Egyrészt kimondta, hogy a Google EU-ban lévő leányvállalatai perelhetők az EU-s jog alapján az Európai Bíróság előtt. Másrészt megállapította, hogy az internetes keresőmotorok adatkezelést végeznek akkor is, ha már nyilvánosságra hozott adatokat rendszereznek. Ha valakinek a nevét beírják a Google keresőbe, akkor „a találati lista alapján egy rendszerezett összefoglalóhoz jutnak az e személlyel kapcsolatos, interneten megtalálható információkról, amely lehetővé teszi, hogy létrehozzák az érintett többé-kevésbé részletes profilját” – állapítja meg az ítélet. Ez pedig a bíróság szerint alkalmas arra, hogy „jelentősen érintse a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogot”, ezért a keresőmotor működtetőjének biztosítani kell, hogy az érintettek adataik törlését, vagy legalább a hozzáférés letiltását kérhessék.
A döntéshez hasonló adatvédelmi előírások szerepelnek majd a jelenleg még csak tervezet formájában létező egységes európai adatvédelmi rendeletben is. Jelenleg EU-s szinten egy irányelv tartalmazza keretjelleggel az adatvédelem legfontosabb szabályait, jelentős teret hagyva a tagállamoknak a konkrét szabályozás kialakítására. A rendelet ezzel szemben elfogadása után közvetlenül hatályos lesz, vagyis tagállami átültetés nélkül is érvényesülni fognak a benne foglaltak az EU-ban.
Személyes adatok, közérdekű adatok – tengeren innen és túl
Nem csoda, hogy a Google arra kényszerült, hogy – csakis az EU-s felhasználók részére – űrlapot vezessen be, amin a találatok törlését lehet kérni. Eddig is lehetett adatokat töröltetni a Google-ról, de jóval konkrétabb esetekben, például szellemi tulajdonhoz fűződő jogok sérelme esetén. A mostani űrlap viszont kifejezetten a személyes adatok és a privátszféra védelmére szolgál: beadása azonban nem jelenti azt, hogy automatikusan törlik a kért találatot. Ha a Google megítélése szerint az eltávolítani kért információ közérdekű, akkor nem fogják törölni – szögezte le az alapító Larry Page a Financial Times-nak. Ebbe a körbe nem csak a közszereplőkről szóló adatok, de olyan, magánszemélyekről szóló információk is beletartoznak, amelyek ismeretéhez másoknak jogos érdeke fűződik. Tehát – amint azt a cég egyik szóvivője is megerősítette – a Google-nak esetenként meg kell ítélnie, hogy egy adott találat mikor közérdekű, és mikor korlátozható az adatvédelemre hivatkozva. Ezen kérdések eldöntésére egy tanácsadó bizottságot állítanak fel, amelynek tagja például a Wikipédia-alapító Jimmy Wales, Luciano Floridi filozófus, vagy a spanyol adatvédelmi hatóság korábbi elnöke, José-Luis Piñar.
A közérdek és az adatvédelem ütközésének megítélése azért is érdekes kérdés, mert egy amerikai cég fogja eldönteni, hogy egy találat fent hagyása vagy törlése megfelel-e az európai adatvédelmi normáknak. Ezt a problémát Larry Page sem becsüli alá. Mint mondta, próbálják európai szemszögből megközelíteni a problémát. Ugyanakkor szerinte elsősorban nem velük szúr ki az ítélet és a jövőbeli adatvédelmi rendelet, hanem azokkal a kis startupokkal, akik még abban a fázisban vannak, mikor „hárman kísérleteznek egy garázsban”. A Google velük ellentétben már megengedheti magának, hogy egyesével bíbelődjön a törlési kérelmekkel, viszont az internet túlszabályozása visszaszoríthatja az innovációt – fejtette ki a Financial Times-nak Page.
Minden körültekintés és szakértő bizottság ellenére is bizonyosan lesznek azonban olyanok, akik nem nyugodnak bele az elutasításba. Hogyan kereshetnek ők jogorvoslatot? – kérdeztük Ormós Zoltán internetjogásztól. Az ügyvéd kifejtette: az Európai Bíróság fenti spanyol ügyben hozott ítéletében már most kimondta, hogy ilyen esetekben adatvédelmi hatósághoz vagy bírósághoz lehet majd fordulni. A bíróság azt is leszögezte, hogy a Google EU-tagállamokban található leányvállalatai az uniós jog alapján perelhetők tagállami bíróságokon vagy az Európai Bíróság előtt. Szerinte ez nagyon fontos megállapítás, hiszen a Google ezután nem mondhatja azt, hogy „Európából szerzek pénzt meg adatot, de aztán az enyhébb amerikai szabályok alá menekülök”. Ormós hozzátette ugyanakkor: fennáll a veszélye, hogy a Google – talán az ír báziscéget kivéve – elviszi a leányvállalatait Európából, hogy kivonja magát az EU-s joghatóság alól. Ha ez megtörténik, akkor nehéz lesz érvényt szerezni az ítéleteknek.
A Google magyar leányvállalata egyelőre még megvan, de a kérdéseinkre nem akartak válaszolni – válaszok helyett érdeklődésünkre olyan „háttéranyagokat” küldtek, amit – most még – könnyen meg lehet találni egy guglizással.
Kicenzúrázzák az internetet?
Ormós Zoltán internetjogász leszögezte: sem az ítélet, sem a rendelet nem írja elő az adatok tényleges eltávolítását az internetről, egyszerűen a Google találatai közt nem fog az információ megjelenni, amikor az adott személy nevére keresünk. Vagyis aki tudja, hol kell keresni – mondjuk az adott portálon belül a keresőben – az továbbra is meg fogja találni ezeket az adatokat – mondta el a Mandiner kérdésére Ormós Zoltán.
Hangsúlyozta: a találat törlése csak arra az esetre vonatkozik, ha a kérelmező nevét írják be a keresőbe. Vagyis ugyanaz a cikk, amiben Ló Béla és Orbán Viktor együtt szerepel, nem fog kijönni akkor, ha Ló Béla nevét írom a Google-ba, viszont ki fog jönni, ha Orbán Viktorét. A kérelem beadásakor az ügyfélnek igazolnia kell magát (ezzel együtt azt is igazolja, hogy uniós polgár, tehát vonatkozik rá az adatvédelmi szabályozás) és pontosan, indoklással együtt meg kell jelölnie azokat a linkeket, amelyekről azt szeretné, hogy ne jelenjenek meg a találati listában.
Ormós Zoltán szerint ennek a lehetőségnek nem az internet cenzúrázása a lényege, hanem az, hogy a régi, már nem adekvát – és esetleg kényelmetlen – adatokra vonatkozó keresési rekordok eltávolíthatók legyenek. Például valakinek a leendő munkáltatója ne az illetőről szóló húsz évvel azelőtti kábítószeres ügyeiről találjon információkat, ha „megguglizza” a munkavállaló nevét, aki egyébként már tizenöt éve tiszta, és adott esetben már a büntetőjogi joghátrányok alól is mentesült. „Az embereknek az fáj, hogy beírják a nevüket a Google-ba, és mi jön ki” – magyarázta Ormós Zoltán, aki szerint a társadalomban normális, hogy működik egyfajta természetes felejtés, a Google viszont mindent kegyetlenül megjegyez.
Hogy mi fáj az embereknek, azt jól mutatja egyébként a Financial Times oldalán közzétett grafikon is, miszerint az utóbbi hetekben ezerszámra érkező találattörlési kérelmek csaknem kétharmada valamilyen csalással, bűncselekménnyel, letartóztatással kapcsolatos. Ezen belül elég jelentős azon kérelmek száma, amelyek a gyerekpornó miatti letartóztatásokról szóló találatokat töröltetnék. Utóbbiakkal kapcsolatban különösen gyanús, hogy közérdekű információról van szó, hiszen a Page által elmondottak fényében az ilyen bűnözők kilétének ismeretéhez másoknak jócskán fűződik érdeke, akár tíz-húsz évvel később is. Az országonkénti megoszlásban magasan Németország vezet: az eddigi kérelmek negyven százaléka innen érkezett. A németek után a spanyolok és a britek a legérzékenyebbek a múltjukra.
Nem a Google-val fogunk oknyomozni?
Viszont a találatok törlésével fontos információk is szem elől veszhetnek – vetettük fel Ormós Zoltánnak, aki válaszul kifejtette: közszereplő politikusok értelemszerűen nem kérhetik majd a rájuk vonatkozó találatok eltávolítását, akkor sem, ha azok évtizedekkel korábbiak. Ugyanígy cégek sem panaszkodhatnak a jó hírnevük megsértésére, ha például fórumokon alázzák őket, mert az adatvédelem csak a természetes személyeket védi. Azt is hangsúlyozta, hogy az új rendelettervezet értelmében a sajtóban megjelent információkra vonatkozóan minden tagállam saját szabályozást alakíthat ki, és eldöntheti, hogy mikortól számít egy újságcikk elavultnak – a Google találatai közül ugyanis csak elavult találatok törlését lehet kérni. Lehet, hogy a svédeknél már öt év múlva réginek számít egy cikk, míg mondjuk a déli tagállamok ezt tizenöt évben határozzák meg. „Ezt az adatvédelmi szabályozást nem az újságokra és nem a kutatásra találták ki, hanem az átlagemberek egymás közti viszonyaira” – szögezte le. Mint mondta, eleve nem keresnek az emberek régi cikkekre, így teljesen mindegy, hogy egy tízéves találatot egy ismeretlen magánszemélyről kidob-e a Google, vagy nem.
Arra a felvetésre, hogy újságírók, kutatók munkáját – akik adott esetben régebbi információkat is keresnének – jócskán megnehezíti, ha nem jönnek ki a találatok, elmondta: ezek az adatok nem lesznek abszolút elérhetetlenek. „Régen is lehetett cikkeket kutatni, úgy, hogy bementünk az Országos Széchenyi Könyvtárba és elővadásztuk a Népszabadság évekkel korábbi számát. Ezt a nehézséget és szűrést akarja visszahozni az EU-s szabályozás, hogy lehessen kutatni, csak nehezebben” – mondta Ormós, aki elképzelhetőnek tartja, hogy könyvtárakban mondjuk rendelkezésre állhatna az összes Google találat annak, aki magánszemélyek után akar kutatni.
Elég hátborzongató felvetésnek tűnik, mindenesetre egy ilyen modellben, reméljük, a szerkesztőségek is előfizethetnének egy ilyen „teljes Google”-ra.
Ormós szerint egyébként nyilvánvalóan túlzó attól tartani, hogy az adataikra érzékeny ügyfelek „kitörlik a Google-t”. Mint mondja, az rendben van, hogy most az elején jött tízegynéhányezer kérelem, de ez az eddigi húsz év termésére vonatkozik. Később szerinte biztosan mérséklődni fog a törlési kérelmek száma. Annyira ez anyagilag sem fog fájni a Google-nak szerinte, „de jobb most prüszkölni, mert ki tudja, mit vezetnek be megint. Ha a következő lépés az lenne, hogy magukat a cikkeket törlik, az tényleg probléma lenne”, de a régi találatok törlésének lehetősége az internetjogász szerint teljesen rendben van.
Természetes felejtés és mesterséges emlékezés
Az, hogy az internet korában máshogy működik az emlékezet, nyilvánvaló. Hogy ez jó-e, vagy rossz, az már kevésbé. A téma egyik oxfordi szaktekintélye, Viktor Mayer Schönberger az ítélettel kapcsolatban azt írta a Guardian-ben: sem a sajtószabadság, sem a keresőprogramok nem fognak megszűnni emiatt. Szerinte látni kell, hogy az emberek nem ugyanazok, mint évekkel ezelőtt, a Google viszont ugyanolyan élességgel, az emlékezet tompító jellege nélkül hozza vissza a múltbeli eseményeket, adatokat.
A digitális memóriának köszönhetően a „múlt elkezdett követni” minket, ami ellehetetleníti a felejtést – fejti ki Mayer Schönberger. Ha valakit „megguglizunk”, akkor csak információ-töredékeket kapunk róla, ami bizony félrevezető lehet, így tévesen alkothatunk ítéletet. Szerinte a társadalomban fontos a felejtés, mert az kell a megbocsátáshoz. „Ha nem tudunk felejteni, akkor olyan társadalommá válhatunk, amely nem tud megbocsátani” – írja a professzor.
Most úgy tűnik: a törlési kérelmek mérlegelésével elsősorban a Google dönti majd el, hogy az érzékeny kérelmezők közül kit fogunk elfelejteni és így kinek fogunk megbocsátani.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
És azt a kérdést senki fel sem teszi magának, hogy ez az ország egyébként miért is kap EU-s pénzeket – vagy ha ők kapnak, akkor velünk pontosan mi is a baj. Kohán Mátyás írása.
Az elnyert összeget felújításra, például tetőfelújításra, külső festésre, illetve a kiírás szerinti munkálatok elvégzésére költhetik el a családok.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 22 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
napvilág
2016. november 16. 18:47
A google-nak határozott politikai irányultsága van és egyre markánsabban nyúl bele a keresőprogram manipulálására. Még pár év és nem lesz könnyű rajta megtalálni olyan anyagokat, amelyek fönt vannak az interneten, de nem kompatibilisek a google "izlésével".
Ezen alternatív, pl. orosz keresőprogram néha segít, de ezeknek is meg van a saját "világnézete".
"A digitális memóriának köszönhetően a „múlt elkezdett követni” minket, ami ellehetetleníti a felejtést – fejti ki Mayer Schönberger.
Szerinte a társadalomban fontos a felejtés, mert az kell a megbocsátáshoz. „Ha nem tudunk felejteni, akkor olyan társadalommá válhatunk, amely nem tud megbocsátani” – írja a professzor."
Megfontolandó gondolatok a holokauszt kapcsán
70 év után már nem kellene feltépni a sebeket hetente 2-3-szor, megkéne tudni bocsájtani, főleg úgy hogy a mai generáció 98%-a akkor még nem is élt
Ez nem cenzúra.
Mi köze a google-nak egy magáncégnek magánszemélyek magánéletéhez?
Nem tartozik mindenki, bárki vadidegenre, hogy ki kinek tartozott tíz évvel ezelőtt. Ugyan mitől lenne ez közérdekű adat?
Bélyegeket ne süssünk újra az emberek homlokára?