A veszprémi püspökök királyné-koronázási jogáról nyílt kiállítás

Ez teljesen így van, úgyhogy még csak annyit rebegnék összezúzott erkölcsi piedesztálom romjai alól előmászni próbálva, hogy föl sem merült bennem, hogy "besúgó"-nak képzeljelek el a jövendő AVH-ban. Neked ott egy sokkal tisztább, igazabb szerep juthatna: Te lehetnél az, aki olvassa a besúgók jelentéseit, miután arra kényszerítetted a sok sajtszagú rothadékot, hogy ezt a dicső intézményt szolgálják.

'...mit jelent az, hogy a királyi hatalmat az egyház - tehát Isten (?)- "adományozta"?' Csak annyit, hogy mindenünk, amink van, azt Istentől kaptuk. A király (köztársasághi elnök, miniszterelnök, stb.) a hatalmát, a tudós az átlagon felüli érelmi képességét, a zeneművész a muzikalitását, a sportoló a tehetségét. (De a puszta létünkkel is kezdhettem volna.) Csak van aki ezzel tisztában van, van aki a maga eredményének gondolja, és ezért nagyon meg van elégedve magával. Pár hónapja olvastam egy kis közép-amerikai országból idevetődött futballistával készült beszélgetést, amiben az újságíró jövőt firtató kérdésére a játékos azt válaszolta, nem tudja mi lesz vele egy-két év múlva, egyelőre hálát ad Istennek az újabb lehetőségért.

A törekvés megvan bennem, hogy megégesselek, de sajnos ez a mai dekadens törvénykezés megakadályoz. Nem baj, eljön még az én időm, úgyhogy reszkess, védekezz, szervezd meg az ÁVH-t az elhurcolásomra. Tudod: biztos, ami biztos!

Tény, hogy olyan erkölcsi fölényben vagy velem szemben, hogy csak hódolattól haldokolva merem tekintetem a képernyőre emelni, de azért mégis elrebegném, hogy a "kiirtani" és a "megégetni" igék emlegetése Nálad kisebb erkölcsi nagyságok esetében arra utalna, hogy az illető megtámadta azt az intézményt, amelyet ilyesfajta cselekedetek iránti vággyal vádol.