A Kínai Társadalomtudományi Akadémia május 6-án füzetet adott ki az ország biztonságát fenyegető legnagyobb kockázatokról. A füzet tartalma az államigazgatás legmagasabb szintjének nézeteit tükrözi.
A szerzők összegyűjtötték a négy legnagyobb veszélyt, mely véleményük szerint a kínai állam biztonságát fenyegeti: a nyugati nemzetek által behozott demokratikus eszmék, a nyugati kultúra dominanciája, az interneten való információáramlás, illetve az idegen vallások beszivárgása.
„Az ellenséges nyugati hatalmak idegen vallásokat szivárogtatnak be Kínába, mégpedig egyre változatosabb és egyre intenzívebb módon. Eszközeik egyre kifinomultabbak mind a nyílt, mind a titkos eljárások esetén. Szélsőségesen lázító eszmékről van szó, melyek természetesen fű alatt terjednek. (...) A külföldről beszivárgó vallások már a kínai társadalom összes területét megfertőzték” – olvasható a jelentésben.
A vallás útján érkező, káros külföldi hatások témája nem számít újdonságnak a kínai politikai vezetők gondolkodásában, a Kék könyv mégis sajátos helyzetben jelent meg, melyet a politikai hatalom vallásokkal szembeni egyértelmű szigorításai jellemeznek. Hszi Csin-ping 2013. márciusi hatalomra jutása ugyan reményt keltett azok körében, akik szívesen látnának reformokat Kínában, az államelnök azonban ezeket a reményeket igen hamar szertefoszlatta.
A hatóságok jól tudják, hogy például az árvaházak nagy részét keresztények működtetik, akik többnyire kapcsolatban állnak a nyugattal, és bár a hatóságok elismerik ezen intézmények jelentős szociális szerepét, rettegnek attól a befolyástól, melyet a keresztények intézményeik által a kínai társadalomra gyakorolhatnak.