„A fő probléma a mai hírekben nem a pápa tanácsa egy nőnek. Ezügyben nem dönthetünk, mivel nem ismerjük a tényeket. Lehet, hogy a nő fel van jogosítva az áldozásra a fent vázolt okokból, és a pápa pusztán megnyugtatta őt. Egyszerűen nem tudjuk.
Őszinte leszek. Minden erősségével együtt Ferenc pápa, úgy látszik, nem látja a határait. Felhív egy nőt Argentínában, hogy személyesen adjon tanácsot neki a házasságával kapcsolatban? Mint plébános, sosem adnék tanácsot valakinek egy másik plébániáról, kivéve ha az illető plébánosa is tud róla és beleegyezett. És sosem kritizálnék egy másik plébánost a hívek előtt. Elégszer tartottam a számat, amikor hallottam a horrortörténeteket paptestvéreim látszólagos inkompetenciájáról, kegyetlenségéről, butaságáról és tudatlanságáról.
De a Szentatya azt gondolja, hogy neki feladata felhívni egy világi hívőt, tanácsot adni neki a házasságával kapcsolatban és kritizálni a plébánost? Ez a pápa egy mikromenedzser, vagy mi? Rómából olyan hírek jönnek, hogy ő egy extrém mikromenedzser, a személyisége melegsége és dinamikus »alázata« mellett pedig igencsak ellenőrző alkat.
Másodszor, Ferenc pápa észrevette, hogy a világsajtó (akár szereti, akár nem) ott csüng minden szaván és cselekedetén? Minden, amit csinál, minden gesztus, amit tesz és minden szó, amit mond, tévedhetetlenként van kezelve. Kapott egy évet, hogy felnőjön a feladathoz. Nincs senki mellette, aki sorvezetőt adna neki és segítene neki megérteni, hogy most ő a pápa? Ő egy világ egyik vezető személyisége, a Katolikus Egyház szócsöve. Nem teheti azt, amit csak akar.
Végül néhányan azt mondják, Ferenc egy nagyon okos jezsuita, aki ilyen telefonhívások által akarja a neki megfelelő irányba terelni a válásról szóló vitát. Szerintük tudja, hogy mit csinál, és tudja, hogy a világsajtó fel fogja kapni, és címlapon lesz, hogy a pápa azt szeretné, ha áldozhatnának az elváltak és újraházasodottak. Aztán ezzel nyomást gyakorolhat és a saját irányvonala felé terelheti a dolgokat. Elismerően úgy beszélnek róla, mint egy agyafúrt politikusról.
Ez tényleg igaz lehet? Személy szerint kétlem. De ha mégis ez a valós olvasat, akkor ez elismerendő egy pápában? Tényleg a média manipulációját kell felhasználnia, hogy irányítsa az egyház bíborosait és püspökeit? Egy jó pápa használhat ilyen fonák politikát az egyház álláspontjának befolyásolására fontos kérdésekben? Ha ez igaz, akkor a pápánk egyáltalán nem egyszerű, alázatos, együttérző és kedves. Akkor egy machiavellista manipulátorunk van, aki cinikusan irányítja a médiát és saját egész nyilvános arculatát azzal, hogy kisgyermekekkel enged el galambokat, nyomorékokat csókolgat, megmossa egy muszlim nő lábát, és az egyszerű Szent Márta Házban lakik az Apostoli Palota helyett – akkor mindez csak külsőség, az agyafúrt operátor előtt.
Én nem hiszem, hogy ez igaz, úgyhogy nem tudok úgy tekinteni a pápára, mint a ravasz politikusra, aminek egyesek beállítják. Szerintem csak még nem tanulta meg, mit jelent pápának lenni és hibázik.
Igen, igen igen – ki vagyok én, hogy kritizáljam a pápát? Erre az a válaszom, hogy gondolkodó katolikusnak hívtak meg minket, nem puszta robotoknak. Ha a pápa tesz valamit, ami buta vagy zavaró, meg kell beszélnünk és ki kell találnunk, mi folyik itt.”
(
Dwight Longenecker eredetileg anglikán pap volt, aki 1995-ben katolizált, s mióta a Vatikán elfogadta kérelmét, katolikus pap. A greenville-i — South Carolina — Our Lady of the Rosary plébánia plébánosa és a St Joseph's Catholic School káplánja. Emellett az egyik legnépszerűbb amerikai szerző pap, már 12 könyve jelent meg. Blogja Standing on My Head.)
