Az EJEB-hez csak akkor lehet fordulni, ha a panaszos saját hazájában már az összes jogorvoslati lehetőséget kimerítette. Gál tehát nem a büntető ügy érdemi elbírálásával kapcsolatban fordult Strasbourghoz, hiszen ügyében még nem is született jogerős ítélet. Panasza az előzetes letartóztatásra vonatkozott, ami ellen – valamint a meghosszabbítások ellen – rendre tiltakozott, eredménytelenül.
Gál György az európai emberi jogi egyezmény számos paragrafusának a megsértésére hivatkozott – így például arra, amely az ügy ésszerű időn belüli elbírálásának kötelezettségét mondja ki, illetve arra is, amely a magánélethez és a családi élethez való jogról szól. Összesen 100 ezer euró nem vagyoni kártérítést követelt.
A strasbourgi ítélkező fórum azonban csak abban a pontban látta alátámasztottnak a magyar hatóságok részéről az Emberi Jogok Európai Egyezményének a megsértését, amely szerint minden letartóztatottnak joga van ahhoz, hogy ésszerű időn belül bíróság elé állítsák, ellenkező esetben szabadlábra kell helyezni. Ennek alapján ítéltek meg Gál Györgynek 3100 euró nem vagyoni kártérítést.