Buona sera, Róma püspöke! Következőnek én inkább egy igazi pápát várnék

Ferenc nem reformpápa volt, hanem káoszpápa, aki imádott első lenni bármiben, és rendrakás helyett rendetlenséget hagyott maga után.

Mitől református hitoktató maga, ha...? – és itt olyanok következtek, hogy ha rabbiképzőben gyűjt anyagot, ha a katolikusokkal foglalkozik, ha nem Kálvin zsoltárszemléletét elemzi.
„Életem legmegrázóbb élménye az első diplomavédésem volt. Nem vagyok jó szakdolgozatíró (erre a harmadiknál jöttem rá – ez volt a mentálhigiénés, nem hiába a 130 óra önismeret). Az elsőnél, amiben hittanoktató szakosként a zsoltárokról írtam, azok liturgiai szerepét »kutattam«, ellátogattam a rabbiképzőbe is anyagot gyűjteni, és írtam a katolikus zsolozsmázásról (katolikus gimnázium diákjaként ismertem, szerettem a zsoltároknak ezt a fajta felelgetős olvasását), a végén egy Kálvin-idézettel zártam. Sok évvel ezelőtt történt, fiatal voltam, lelkes, naiv. A védésen úgy gondoltam, elmesélem ezeket az élményeimet. Ezek után a bizottság elnöke, aki akkor látta életében először a dolgozatomat, azt kérdezte legalább ötször: mitől református hitoktató maga, ha...? – és itt olyanok következtek, hogy ha rabbiképzőben gyűjt anyagot, ha a katolikusokkal foglalkozik, ha nem Kálvin zsoltárszemléletét elemzi stb. Sok mindenre fel voltam készülve, de erre nem. Csak ültem, és döbbentem néztem a bizottságot, hogy ez most tényleg megtörténik. Nem tudtam, nem akartam hinni a fülemnek. Fiatal voltam és naiv. És döbbent, és lefagyott. Nem tudtam akkor még azt sem mondani neki, hogy éppen ezekért vagyok az. Mert ismerem a gyökeret, a törzset vadolajfa létemre.