Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Mitől református hitoktató maga, ha...? – és itt olyanok következtek, hogy ha rabbiképzőben gyűjt anyagot, ha a katolikusokkal foglalkozik, ha nem Kálvin zsoltárszemléletét elemzi.
„Életem legmegrázóbb élménye az első diplomavédésem volt. Nem vagyok jó szakdolgozatíró (erre a harmadiknál jöttem rá – ez volt a mentálhigiénés, nem hiába a 130 óra önismeret). Az elsőnél, amiben hittanoktató szakosként a zsoltárokról írtam, azok liturgiai szerepét »kutattam«, ellátogattam a rabbiképzőbe is anyagot gyűjteni, és írtam a katolikus zsolozsmázásról (katolikus gimnázium diákjaként ismertem, szerettem a zsoltároknak ezt a fajta felelgetős olvasását), a végén egy Kálvin-idézettel zártam. Sok évvel ezelőtt történt, fiatal voltam, lelkes, naiv. A védésen úgy gondoltam, elmesélem ezeket az élményeimet. Ezek után a bizottság elnöke, aki akkor látta életében először a dolgozatomat, azt kérdezte legalább ötször: mitől református hitoktató maga, ha...? – és itt olyanok következtek, hogy ha rabbiképzőben gyűjt anyagot, ha a katolikusokkal foglalkozik, ha nem Kálvin zsoltárszemléletét elemzi stb. Sok mindenre fel voltam készülve, de erre nem. Csak ültem, és döbbentem néztem a bizottságot, hogy ez most tényleg megtörténik. Nem tudtam, nem akartam hinni a fülemnek. Fiatal voltam és naiv. És döbbent, és lefagyott. Nem tudtam akkor még azt sem mondani neki, hogy éppen ezekért vagyok az. Mert ismerem a gyökeret, a törzset vadolajfa létemre.