Az Európai Parlament február 4-én, kedden délelőtt 394 igen (köztük fideszes), 176 nem szavazattal és 72 tartózkodással jóváhagyta a Lunacek-jelentést, amely ellen több városban is voltak tiltakozások, valamint aláírásgyűjtési akciót is indítottak ellene, sőt a világ számos városában demonstrációs is tartottak elfogadása ellen. Hogyan fogadta el mégis az EP, kötelez-e bármire is és egyáltalán, miről szól?
A homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló jelentést még januárban terjesztette elő az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága. Az ügy patrónusa Ulrike Lunacek osztrák, zöldpárti EP-képviselőnő, aki az európai meleglobbi és feminizmus egyik oszlopos zászlóvivője.
A dokumentum a homofóbia, a szexuális irányultsághoz és a nemi identitáshoz kötődő diszkrimináció ellen lép fel. A jelentés szerint az európai LMBT-közösség jelentős része diszkriminálva érzi magát, és nagy százalékuknak akár fizikai bántalmazásokat is el kell szenvedniük. Ezért a jelentés alkotói a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek megkülönböztetésének felszámolásáért kampányolnak az oktatás-, az egészség-, a menekült-, a foglalkoztatásügy és a családpolitika területén.
Hét év után először ültek egy asztalhoz az EU és Kína parlamenti képviselői, de a diplomáciai közeledés helyett kínos szóváltások jellemezték az ülést.
Vagy ha eljut, itt majd jól letartóztatják. Bár ez „valószínűtlen”.
A Tisza propaganda portálok még ocsúdnak a hír hallatán, egyelőre még nem született meg a központban(?) , hogy mit is kéne erről gondolniuk az ellenzéki szavazóknak.
Ettől reméli, hogy az ilyen érintettségű hívek, akik szerinte a diszkrimináció miatt vesztették el hitüket, majd most visszatérnek a templomokba.
Hatalmas politikai ajándék a magyar miniszterelnöknek a budapesti békecsúcs.
A liberális EP-képviselő szerint a Bizottság ezzel „eladta az EU értékeit”.
Később a győzelemnek is örülhetett.
Nem dőlt a kardjába.
