Üzenet a betegek XXII. világnapjára

„1. A betegek 22. világnapja alkalmából − melynek témája: Hit és szeretet: »Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért« (1 Jn 3,16) − különösen a betegekhez fordulok és mindazokhoz, akik ápolják, gondozzák őket. Az Egyház a szenvedő Krisztus különleges jelenlétét ismeri fel bennetek, kedves betegek. Azaz: a szenvedésünk mellett – sőt azon belül – ott van Jézus szenvedése, aki velünk hordozza terhünket, és kinyilatkoztatja annak értelmét. Amikor Isten Fia vállalta, hogy keresztre feszítsék, lerombolta a szenvedés magányát, és megvilágította sötétségét. Ily módon Isten irántunk való szeretetének misztériuma előtt állunk, amely reménnyel és bátorsággal tölt el minket: reménnyel, mert Isten szeretet-tervében a fájdalom éjjele is megnyílik a húsvéti fényre; bátorsággal, hogy minden viszontagsággal az ő társaságában, vele egyesülve nézzünk szembe.

2. Isten emberré lett Fia nem vette el az ember életéből a betegséget és a szenvedést, hanem magára véve, átformálta és új távlatot adott neki. Új távlatot, mert már nem a szenvedésé az utolsó szó, hanem az új, teljességben való életé. Átformálta, és így a Krisztussal való egységben a betegség és a szenvedés negatívumai pozitívvá válhatnak. Jézus az út, és az ő Lelkével követhetjük őt. Ahogy az Atya a Fiát szeretetből adta oda, és a Fiú önmagát ugyanazzal a szeretettel adta oda, mi is szerethetjük embertársainkat úgy, ahogy Isten szeretett bennünket, odaadva életünket testvéreinkért. Ezáltal a jó Istenben való hit jósággá válik, a megfeszített Krisztusba vetett hit erővé válik ahhoz, hogy a legvégsőkig tudjunk szeretni, még az ellenségeinket is. A Krisztusban való hit hitelességét önmagunk odaadása, a felebarát iránti szeretet bizonyítja, különösen azok felé, akik nem érdemlik meg, akik szenvednek, és akik kirekesztettek.