Templomépítészeti képzés a Vatikánban

Érdekes különbség van a héber és a görög Ószövetség között. A görög fordítás valóban "jó" és "gonosz" tudásáról ír, és valahogy ez vált közismertté. Az eredeti héber szöveg sokkal logikusabb. A fa gyümölcse a "jó" és a "rossz" tudása. A "rossz" itt lehet egyszerű fizikai rossz is, sőt, arról van szó. A férfi és az asszony akkor vált erkölcsi lénnyé, "jó" és "gonosz" tudójává, amikor Isten megtiltott nekik valamit. Tudták, hogy gonoszság a fa gyümölcsét megenni. Azért tették mégis, hogy önállóan, Isten nélkül határozhassák meg, mi a "jó" és mi a "rossz" nekik! Rossz pl. az a kiszolgáltatottság, amit a mezítelenség jelent, mert ha egyszer meghatározhatják a jót és a rosszat, akkor a másikban nem bízhatnak többé, mert hátha ő másképp határozza meg! Istenről már nem is beszélve, előle végképp rejtőzni kell.

Én úgy gondolom, a Teremtőnek öröme telik a művészeti munkákban, mert az az Ő dicsősége is - kkkkétségesnek tartom az Ószövetség állítását, hogy a tudás tiltotta volna az embereknek - ha nem akart volna okos teremtményeket, abbahagyja a teremtést szamárnál.

A katedrálisok nem Jézus helyébe léptek, hanem azzal, hogy a város legmagasabb, legnagyobb épülete az Isten dicsőségére épült,azt fejezték ki, hogy neki van felsőbbsége más szférák felett. Egy olyan korból visszanézve, amikor egy város legnagyobb épületei a multinacionális cégek irodaházai, egészen rokonszenves a katedrálisépítő korszak...

Úgy tűnik, te bálványozod a kunyhókat és démonizálod az építészeti remekműveket.