Igen, politizáljanak a papok, hiszen a politika nem más, mint a közösség dolgaiban való részvétel

„Ugyanakkor ne feledjük, hogy az is politizálás, amikor politikai (politikusi) nyomásra az egyház vezetői elhatárolódnak egy papjuktól vagy egy hitéleti szereplő kénytelen visszakozni. Ez éppen olyan állásfoglalás, mint például Osztie atyáé volt. Azzal a különbséggel, hogy az ő esetében a tőle villámsebesen elhatárolódó esztergomi érsekség (és általában a politizálástól elhatárolódó egyház) a nyíltan ateisták és egyházellenesek pártjára áll saját embereivel szemben.

Sajnos, úgy tűnik, ebben a csatában a liberálisok állnak nyerésre, a papok döntő része nem nagyon mer nyíltan állást foglalni keresztény- és keresztényellenes pártok viszályában sem. Az egyházi vezetők pedig egyre inkább partnerek ebben az önfeladásban. (Profán a hasonlat, de olyan egy kicsit, mintha megtiltanák egy focicsapat vezérszurkolóinak, hogy a sajátjaikat támogató rigmusokat zengjenek, inkább csak úgy általában drukkoljanak a sportszerű, jó játékért. Vagy azt is mondhatnám, annyira abszurd, mintha egy államfő aláírná a saját leváltásáról szóló, alkotmányosan is aggályos törvényt.)

A kérdés azért került elő ismét, mert egy tiszás képviselő (a neve visszakereshető, nem érdemes megjegyezni, eddig se tudtuk, ki ő, a jelenség a lényeges) megfenyegette a pétervásárai plébánost, mert szentbeszédében szerinte „politizált”. Amennyire tudom, a Szivárvány tévé elindulása háborította fel (keserítette el) annyira az atyát, hogy ezt prédikációjába is beleszőtte.

A sok évtizedes dilemma feloldása valójában egyszerűbb, mint vélnénk: igen, politizáljanak a papok, hiszen a politika nem más, mint a közösség dolgaiban való részvétel. Igen, akár radikálisan, szókimondóan is, hiszen az Isten is radikális. Beszédetek legyen igen-igen és nem-nem. Határozott és egyértelmű. Nincs mismásolás, egyrészt-másrészt. Bűn van és erény, igazság és hazugság.

Visszaél-e a pap azzal, hogy véleményformáló ereje van? Mi az, hogy! Nagyon is. Éljen is vele, hiszen küldetése van: az evangélium hirdetése minden áron. Nem az ateistáknak való megfelelés, hanem az igazság kimondása. Kicsit kívül áll a rendszeren, mivel egy szekularizált világban egy egészen más törvényeket követő rendszer igéit hirdeti. Alkalmas lehet ez megbotránkoztatásra? A sátán megbotránkoztatására mindenképpen. Legyen is így! Jól is néznénk ki, ha fekete öves ateisták (istentelenek, istengyűlölők) számára tetszően beszélne. A pap olyan, mint az influenszer, csak sokkal nagyobb (minimum kétezer, de inkább 13 milliárd) éves felhatalmazással.

Ha a youtube-on, visszaélve befolyásukkal, ismertségükkel mindenféle erkölcstelen félanalfabéták terjeszthetik a hülyeségeiket, akkor egy pap ne tehetné meg ezt az igazsággal a templom közönsége előtt?”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner