„Agresszió gyötri a tábort”

„Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt” – írja a Parainesisben Kölcsey Ferenc. 

Bár a Himnusz alkotóját költőként jegyezzük, a politikában is otthagyta a keze nyomát. Szatmár vármegye liberális, vagy ahogyan akkor mondták, szabadelvű diétai követe egész sor haladó jogszabály megalkotásában részt vett a reformkorban.

Akkortájt a liberális még a szárnyaló, független és szabad gondolkodó szinonimája volt. Annak a politikusnak a jelzője, aki nem tűri a test és a szellem zsarnoki elnyomását, eltökélt az egyén méltóságában, de nem gázol bele a közösség hagyományos rendjébe. Előre tekintő individuum, aki tiszteletben tart múltat, történelmet. A reformkor liberális képviselője a régről időszerű nemzeti újjászületés gondolatát hirdette.

„Többirányú, kívülről és belülről is érkező agresszió gyötri a tábort – mondja Lánczi András. – Meg kell szabadulni mindettől, hogy újra bízzunk, bízhassunk egymásban. Nincs politika bizalom nélkül.”

Azt senki ne higgye – ezt már én teszem hozzá –, hogy a jelen liberálisai akárcsak nyomokban is hasonlítanak a reformkor szabadelvű politikusaihoz. Ugyan! Közük nincs hozzájuk. Kölcseyék nem a másságukkal akarták kifejezni a szabadságot, nem botrányhősök, utcai randalírozók akartak lenni, hanem a haza szolgái.”  

Nyitókép: MTI/Bodnár Boglárka