A pap bűnbánatot tart, a politikus azonban nem ad neki feloldozást

(Ha a jövőben szeretne rögtön értesülni Francesca Rivafinoli legújabb cikkeiról, akkor IDE kattintva iratkozzon fel a szerző Substack-oldalára!)

***

„Egy. Az interneten fellelhető tények alapján az egyszerű falusi családba született és karbantartó lakatosnak tanult, majd utána a szemináriumot véres verejtékkel elvégző Róbert atya 2011 óta erdőkövesdi plébános, oldallagosan látja el a 2100 fős Pétervására plébániáját; összesen hét településen misézik, zokszó nélkül. Vasárnaponként három helyen prédikál, ünnepeken van az akár öt is. Ha egészen 2026 augusztusának végéig nem jelentette senki Kiss János úrnak, hogy pártpolitizálás zajlana a szentmisén, akkor abból kell kiindulnunk, hogy egészen eddig nem volt ilyenre példa. Ez akár további bizonyítéknak is tekinthető arra, hogy a szószékről való nyílt politizálás messze nem általános jelenség. Bárcsak az elit értelmiségi családban szocializálódott és piarista gimnáziumban pallérozódott budai miniszterelnöktől is olyan gyakorisággal jelennének meg nem a pozíciójához méltó mondatok, mint a Heves megyei falusi plébánostól! Bár dr. Jogerőss Pál dr. unokája viselkedne 15 évben egyszer bántóan és az adott helyszínhez nem illően!

Kettő. „Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni” – olvashatjuk Lukács evangéliumában. Milyen gyümölcsöket termett esetünkben a mise keretében történő pártpolitizálás, és milyeneket az eset közhírré tétele? Megállapítható, hogy jókat egyik sem.

Aki a misén kiejti száján az „LMBTQ” betűszót vagy pláne valamely párt nevét, az tálcán kínálja a lehetőséget arra, hogy valaki a jelenlévők közül országos botrányt kerekítsen a dologból, hivatkozási alapot biztosítva egyfelől az ateisták, másfelől a templomba nem járók számára, akik jólesően mutogathatnak az esetre, hogy lám, ezért van nekem igazam, minden pap mocskos álkeresztény propagandista. Kit érdekel ezzel szemben például az, hogy Róbert atya hozta létre Pétervásárán a karitászt, amely folyamatosan és aktívan segíti a környék szegényeit, és amelynek Róbert atya is aktív tagja (papi civilben, úgy, hogy a megsegítettek egy részében nem is tudatosul, hogy aki neki például a fát felhasogatta az udvaron, az konkrétan a helyi plébános)? Érdekesség, hogy ez a bizonyos karitászcsoport a plébánossal készült beszélgetés szerint nemhogy az Ukrajnából menekülteknek, de a déli határon beérkezett migránsoknak is vitt humanitárius segítséget; csak ezzel béna lenne árnyalni a pap profilját, hiszen ehhez nem lehetne megnyugodva olyasmiket odakommentelni, hogy „én gyerekkorom óta be se tettem a lábam misére – anyám is azt mondta, hazudnak a papok”.

Nem helyénvaló tehát a nyílt pártpolitizálás – a helyszín sem megfelelő hozzá, plusz nem kell lovat adni azok alá, akik egyébként még véletlenül sem akadtak volna fenn az eseten, ha Róbert atya fideszes politikusokat kezdett volna kiprédikálni. (Amikor például 2025-ben egy ismert pap Putyin háborús bűnösségéről és az Ukrajnával szembeni viszonyról beszélt a prédikációjában, még az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” oldalra is kikerült pozitív példaként.)

Ugyanakkor a másik oldalon milyen gyümölcsei termettek annak, hogy országos hírré lett felfújva az eset? Ha gyűlölködésnek minősítjük, hogy az atya a falusi misén ott lévőknek felháborodva számolt be a Szivárvány TV elindulásáról, akkor minek nevezzük azt, amikor egy politikus (idegenforgalmi közgazdász) felháborodott szavakkal az internet nyilvánossága elé dobja ezt a papot? „Olyan országban hisz, ahol a gyűlöletpolitizálást felváltja az egymás felé forduló, bizalomra épülő közélet” – állt a választások előtti bemutatkozásában. Ezt mennyiben szolgálja a falusi plébános egyetlen prédikáció alapján történő nyilvános elítélése és a Büntető Törvénykönyv lengetése? Odafordult-e vajon Kiss János közvetlenül az érintett paphoz, mielőtt kívülállóként jól kiprédikálta?

Három. Amikor a tekintélyes stábbal, „kőprofi” szakértőkkel és impozáns erőforrásokkal rendelkező Magyar Péter „hibázik”, mert például szír gépet vizionál Ferihegyre (azóta se vette le azt a bejegyzését), vagy hangulatkeltő és hazugságoktól sem mentes (utólag törölt) posztban gúnyolódva sérelmezi, hogy ítéletidőben nem minden repülő szállt fel percre pontosan, majd esetleg bocsánatot kér, rögvest jár neki az elismerés emberi nagyságáért. Amikor egy 7 település hitéletét szálegyedül a vállán vivő falusi plébános egy nyár végi misén a saját szűk közössége előtt egyszer elveti a sulykot, majd bocsánatot kér, neki mi okból jár ezért is rugdosás?”