„Ne féljetek!" – Osztie Zoltán plébános válaszolt a katolikus egyháznak az őt ért támadásokra

Az elmúlt hét eseményei arra indítottak, hogy szóljak a motivációmról, amely természetessé tette, hogy az emlékezetes tüntetésen fölszólaljak – írta Osztie Zoltán plébános azután, hogy 

Amint arról a Mandiner is beszámolt, a katolikus plébános is részt vett azon a demonstráción, melyet még a Fidesz és a KDNP hirdetett az Alaptörvény módosítása és a köztársasági elnök elmozdítása ellen.  A történtek után az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hivatala levelet küldött a papságnak, melyben többek közt azt írták: 

„Osztie Zoltán atya nem a Főegyházmegye megbízásából és engedélyével szólalt fel a politikai rendezvényen, hanem saját jogán”.

A katolikus plébános most hosszú bejegyzésben osztotta meg véleményét az őt ért egyházi kritika kapcsán. Mint írta, a történések nem róla szólnak, nem ő azok főszereplője, hanem a téma, amely kötelező erővel megnyilatkozásra indít igehirdetőként. 

Közölte: „Gyávaságnak ítélem azt az érvelést, amelyből elegünk kellene, hogy legyen, s amelyet utóbb Horn Gyula különös erővel égetett be a társadalom tudatába, amikor a fiatal szocialistákat diktafonnal küldte be a templomokba, hogy adatot gyűjtsenek a prédikáló papokról, hogy aztán vádolhassák őket: „az egyház ne politizáljon”. Nem ismeretlen ez, hiszen a püspökök azért beszéltek a szocialista terror évtizedeiben mindig papírból, hogy visszaigazolhatók legyenek a mondottak.„ 

A plébános szerint „a liberális csúsztatást pedig ideje lenne leleplezni, mely szerint a politizálás azonos a közügyekről való tanítással, véleményformálással. Van-e olyan ügy az egyéni, vagy a közösségi életünkben, amire nézve ne lenne Jézusnak mondanivalója? Ezt pedig nem kell-e hirdetnie az egyház tanítójának? Vagy nem érzi magát a papság jelentős része annak? A vád jogos: miért nem alkalmazza a prédikátor a mindennapokra az evangéliumot, mert az emberek számára nem nyilvánvaló a párhuzam. Éppen az a feladatunk, hogy az összefüggéseket megvilágítsuk.” Meglátása szerint 

Benedek pápánk erről a következőket vallja: ”Az értelemnek a hit fényében kell tájékozódnia, és a kultúrákat, illetve az azokban megjelenő szokásokat és intézményes formákat a kinyilatkoztatás mércéje szerint kell megítélni.”

Osztie Zoltán kitért arra is, hogy „a jelenlegi Miniszterelnök olyan erkölcstelen magatartást tanúsít, amely megosztja az egész, amúgy is ellenséges légkörben élő társadalmat. Nem mi osztottuk meg azt, hanem az a magatartás, amely mindig az ellenkezőjét mondja a valóságnak. A házasság és a család szentségének képviselete helyett „konszenzuális szexuális kapcsolatban” él, s a gyűlölet légkörét árasztja a társadalom egészére, stílusmintát szolgáltatva ezzel.„

– fogalmazott a plébános, aki kitért arra is, hogy „a történelmi keresztény egyházak, s azon belül a katolikus egyház függő viszonyban élt az előző kormány alatt, a választásokkal kegyelmi időszak köszöntött be, amely megnyitja az utat az öngondoskodó függetlenség felé.”

– szögezte le Osztie Zoltán.

Bejegyzésében kitért arra is, hogy „az előző Miniszterelnök és kormánya iránti kritika és gyűlölet egyetlen kimondott és állandóan bizonygatott oka a korrupció, a gazdasági visszaélések és a Fidesz-KDNP közeli kiskirályok gátlástalan pénzéhsége.” Mint fogalmazott: „mindezt ismerjük, korábban is helytelenítettük és számonkérésre érdemesnek ítéljük. A primitív, puszta irigységből fakadó érveléssel természetesen nem foglalkozunk, hogy tudniillik miért utazott egy kormánytag repülővel a tárgyalásra; miért jár vadászni; miért épített magának kastélyt; miért utazott a világbajnokságra; miért fogadta az idegen delegációkat a Várban, reprezentatív körülmények között… Ha ezek többsége egy átlag állampolgárnak megengedett, akkor egy kormánytagnak vajon miért nem? Azt is tudja minden gondolkodó és nem önérdektől fűtött ember, hogy a politikához pénz kell, hogy minden politikai erőnek gazdasági potenciállal is kell rendelkeznie, amit vállalkozók biztosítanak. Számomra, számunkra azonban nem a pénz, a gazdaság a súlyponti kérdés. 

Osztie Zoltán plébános leszögezte, „ami számunkra döntő, a lényeg ugyanis az ettől különböző kiindulópontban van.”

– vélekedett, kérve a „paptestvéreket és minden magát kereszténynek vallót, aki nem ítéletére kívánja viselni ezt a nevet, hogy ne hallgasson többé, ne féljen és képviselje az evangélium szerinti ítéletalkotást és magatartást!”

Képek: Földházi Árpád/Mandiner