Miért nem szereti Orbán Viktor Németországot?

„A magyar jobboldal azonban mind ez idáig nem volt németellenes. A magyar jobboldal jelentős része ugyanis eszmetörténetében és céljaiban eddig éppen azon horthyzmussal vállalt folytonosságot és azonosságot, amely a náci Németország egyik szövetségese volt. A magyar jobboldal történelemszemléletében mindig is 1945, az orosz megszállás töltötte be annak a negatív élménynek a szerepét, amit a legtöbb más dél- és kelet-európai népek számára a német megszállás vagy támadás jelent.

A lengyel vagy a görög jobb- és baloldal esetleges németellenessége ugyanabból az élményből táplálkozik, a magyar jobboldalon azonban mind ez idáig nem volt jelen az antifasiszta indíttatású, a németek kapcsán reflexszerűen nácizó németellenesség.  A magyar jobboldalon sokkal inkább egyfajta félreértett sajnálkozással nézték a németeket: az amerikaiak által »átnevelt«, »némettelenített«, »identitásától megfosztott«, »kiüresített«, »térdre kényszerített« (stb.) Németországról szóltak az elemzések. Ha egy német számára esetleg átfordítottunk ilyen szövegeket, teljes értetlenség volt a válasz. Németország ugyanis nem térdre kényszerítve, kiüresítve, némettelenítve, megfosztva érzi magát – hanem éppen felemelt fejjel büszke kritikai történelemszemléletére, a nácizmus feldolgozására és legfőképpen jelenlegi gazdasági sikereire.

A magyar jobboldal ezzel szemben éppen abba a Magyarországba vágyik vissza, amely a náci Németország szövetségese maradt az utolsó percekig, és éppen azon világszemlélet ellen harcol, amelynek talán éppen a mai Németország a legemblematikusabb (de Nyugat-Európában is egyedülálló) példája.

Németország egy teljesítményelvű társadalom (a »Leistungsgesellschaft« kifejezést olyan gyakorta használja egy német jobboldali politikus, mint a »nemzetet« egy magyar), ahol tudják, hogy az egyén csak a saját teljesítményére (és nem történelmi hősök ködös tetteire) lehet büszke, és hogy saját történelmüket is kritikusan kell értékelni, leírni, bemutatni. A német társadalom ezért nem érzi identitásvesztésnek, ha történelméről nem mondákból, hanem kritikus leírásokból, elemzésekből értesül, és ha büszkeségének alapja nem bármely akár pozitív vagy negatív történelmi személy tette, hanem saját és országának jelenlegi sikeres teljesítménye.

Magyarország nem tényező

A magyar jobboldal ezzel szemben úgy véli, hogy egy nemzet büszkeségének alapja történelmének kritikátlan dicsőítése; az egyéni sikerek hiánya miatt kell a ködös kollektív büszkeség élményét kínálni a kudarcos országokban. Görögországban is számos bal- és jobboldali tüntető komolyan gondolja, hogy »a náci németek«, »a barbár germánok« csak ne merjék kioktatni »Arisztotelész és Szophoklész népét«.”