Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A 36 éves Robespierre-nek látási zavarai, gyakori orrvérzése (minden éjjel friss vérnyomok látszottak a párnáján), sárgasága („sárgás színű bőr és szem”) volt, aszténia, általános testi gyengeség („állandó fáradtság”) és kiújuló lábszárfekély kínozta, arcát himlőhelyek borították. Szeme és szája idegesen rángatózott.
„Phillipe Froesch törvényszéki szakértő most megalkotta Robespierre arcrekonstrukcióját a Madame Tussaud által az 1794. július 28-án kivégzett forradalmár fejéről – amit a beszámolók szerint a guillotine elé helyezett kosárból emelt ki - készített viaszmaszk alapján. (...)
A megviselt vonású férfi egyáltalán nem volt olyan jóképű, mint amilyennek a korábban róla készült ábrázolások mutatták.
A neves orvosi szaklapban, a Lancetben megjelent tanulmányában Froesch azt írja, megvizsgálták a férfi betegségeiről beszámoló korabeli forrásokat is és kiderült, hogy a 36 éves Robespierre-nek látási zavarai, gyakori orrvérzése (minden éjjel friss vérnyomok látszottak a párnáján), sárgasága (»sárgás színű bőr és szem«) volt, aszténia, általános testi gyengeség (»állandó fáradtság«) és kiújuló lábszárfekély kínozta, arcát himlőhelyek borították. Szeme és szája idegesen rángatózott. A tünetek 1790 és 1794 között fokozódtak, a lefejezése előtti napon pedig állkapcsát ismeretlen körülmények között lövés érte.
A diagnózis Froesch szerint: súlyos szarkoidózis (gyulladásos folyamat), amely a beteg szemére, felső légútjaira, májára és hasnyálmirigyére is kiterjedt.”