„Hanem azért a felnőtt nézőnek okoz némi fejtörést a Disney legújabb rajzfilmje. Még Nagyon-Férfi-Kisfiamnak is feltűnt a történet furcsa oldala, rá is kérdezett, ahogy mentünk hazafelé a néptelen utcán. (Közben a legkisebb az óriási élményt – hopp, hopp, hopp – nagy ugrálásokkal vezette le.)
- Miért mindig a férfiak a rosszak a filmeken? – kérdezte ő, a Nagyon-Férfi tíz esztendejének minden komolyságával.
- Tényleg, miért? – kiáltottak fel a többiek. (...)
Az, hogy a Jégvarázs mindkét férfi-főszereplője meglehetősen sablonos figura, ez részben a mesék szabályaiból következik. A két lány főszereplő, a testvérek már bonyolultabb jellemek. A királynőnek megkoronázott idősebbik lány, Elza rettenetes titokkal él. Akaratával és indulataival jéggé dermeszthet bármit, havat és hideget tud teremteni a legnagyobb nyár közepette, és ha nem zabolázza meg magát, mindez végzetessé is válhat. A történet az anderseni Jégkirálynő újragondolása. A nagy dán meseíró elképzelése szerint a Jégkirálynő a mélységes gonoszság megtestesítője, a jég és a hideg a szeretetre való képesség hiányát szimbolizálja. A 2013-as mese ugyanakkor abból indul ki, hogy a legtöbb ember nem születik mélységesen gonosznak. Mi történik, ha a rossz azért következik be, mert nem tudjuk irányítani képességeinket és természetünket? A modern jégkirálynő alapvetően jó ember, aki akár pszichiátriai esetnek is tekinthető. Szorongása pánikbetegséggé válik, s mivel beszorítva érzi magát, egyszerre agresszióban tör ki nála az emberektől és a nehezen kezelhető szituációktól való félelem. Amikor rájön arra, hogy varázsereje mekkora alkotóerőt jelent, hogy micsoda szépségeket hozhat létre, szinte tébolyulttá válik. Finom jelzések sora mutatja ezt be a filmben, ahogy zárt, vastag öltözéke átváltozik csipkés ruhakölteménnyé, ahogy haja kibomlik, s mint a félelmetesen gyönyörű Medúzának, fürtjei szétállnak. Ám a jégkirálynő ebben a varázslatos alkotásában magányos. A szereplők mindegyikének rá kell jönnie, hogy a varázslat csak akkor válhat teremtő erővé, ha szeretetből jön ez az alkotás, ez a játék.”