Ezek a »más kötelezettségek« magukban foglalják a világban és a bennünk jelen lévő igazság tiszteletét. Egy akadémiai konferencián, egy évvel ezelőtt egy kiváló katolikus filozófus megjegyezte (talán túlzóan), hogy »ha a pápa azt mondja, hogy kettő meg kettő az öt, hinni fogok neki«. Egy még kiválóbb katolikus filozófus azzal a korrekt, még katolikusabb válasszal felelt neki: »ha a pápa azt mondaná, hogy kettő meg kettő az öt, nyilvánosan kijelenteném, hogy talán félreértettem Őszentsége szándékát; magamban pedig a józan eszéért imádkoznék«.
Másképp szólva a pápák nem autoritárius személyek, akik azt tanítanak, amit akarnak és úgy tanítanak, ahogy akarnak. A pápák egy kötelező erővel bíró hagyomány védelmezői, aminek a szolgái, nem pedig az alakítói. Ferenc pápa ugyanúgy tudja ezt, mint bárki más; többször elismételte, hogy ő »az Egyház gyermeke«, aki azt hiszi és tanítja, amit az Egyház hisz és tanít.