Tarr Zoltán találkozott a pápával
Eszembe jutott egy passzus a Bibliából, ahol arról ír Ezekiel próféta, hogy mi is az Isten viszonya azokhoz a lelki vezetőkhöz, akik elhagyják pályájukat.
Ft
Ft
16°C
8°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
10. 08.
szerda
Amit a pápák megtehetnek, és amit nem
2014. január 16. 20:52
A pápák, másképp szólva, nem autoritárius személyek, akik azt tanítanak, amit akarnak és úgy tanítanak, ahogy akarnak. A pápák egy kötelező erővel bíró hagyomány védelmezői, aminek a szolgái, nem pedig az alakítói.
2014. január 16. 20:52
„Egy jó barátom rendszerint úgy emlegeti a Wall Street Journalt, mint a »kedvenc katolikus újságját« – ami egy kicsit furcsa, de nem alap nélküli, tekintve a WSJ nyitottságát arra, hogy főoldalon közöljön katolikus véleményeket komoly témákban. De amint Homer is alkalmanként téved, úgy néha ezt teszi Amerika legjobb lapja is. Január 2-án a Journal azt jegyezte meg írásában arról, hogy miért Ferenc pápa a »Figyelni érdemes emberek« listáján 2013-ban:
»Amellett, hogy megnőttek a várakozások a homoszexualitásra, válásra, a környezetre, a társadalomnak a szegények iránti kötelességeire vonatkozó egyházi nézetek megváltoztatását illetően, az egyházfőtől elvárták a vatikáni bürokrácia reformját, ahogy a nők szerepének növelését is az Egyházban.«
Számításom szerint (...) négy hiba van ebben az egyetlen mondatban, valamint tükrözi az egyházi »szerepek« súlyos félreértését is.
Habár nagyon nehéz lehet felfogni ezt azoknak, akik a politika szemüvegén keresztül tekintenek a katolicizmusra, a pápák nem olyanok, mint az elnökök és kormányzók, a dogma pedig nem olyan, mint a közpolitika. Ami annyit tesz, hogy a »pápai adminisztráció« változása nem jelenti – nem jelentheti – a katolikus »nézetek« változását is. A dogmák, a tanítás, amint az Egyház felfogja azt, nem bárki »nézeteinek« a kérdései, hanem a dolgokról szóló igazság kiérlelt megértése.
A pápák nem is szabad ügynökök, akik a saját orruk után mennek, ha megengedik a kifejezést. A II. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúciójának befejezése előtt VI. Pál pápa kezdeményezte, hogy adják hozzá a készülő dokumentumhoz azt a mondatot, hogy »a pápa csakis Istennek felelős« – ami, feltételezem, arra vonatkozó erőfeszítés volt, hogy megvédjék a pápai tekintélyt és szabadságot a potenciális civil vagy egyházi túlkapásoktól. A zsinat teológiai bizottsága azonban elutasította a pápai módosító javaslatot, megjegyezve, hogy »a római pápát köti a kinyilatkoztatás maga, az Egyház alapvető struktúrája, a szentségek, a korábbi zsinatok határozatai és más kötelezettségek számos esetben«.
Ezek a »más kötelezettségek« magukban foglalják a világban és a bennünk jelen lévő igazság tiszteletét. Egy akadémiai konferencián, egy évvel ezelőtt egy kiváló katolikus filozófus megjegyezte (talán túlzóan), hogy »ha a pápa azt mondja, hogy kettő meg kettő az öt, hinni fogok neki«. Egy még kiválóbb katolikus filozófus azzal a korrekt, még katolikusabb válasszal felelt neki: »ha a pápa azt mondaná, hogy kettő meg kettő az öt, nyilvánosan kijelenteném, hogy talán félreértettem Őszentsége szándékát; magamban pedig a józan eszéért imádkoznék«.
Másképp szólva a pápák nem autoritárius személyek, akik azt tanítanak, amit akarnak és úgy tanítanak, ahogy akarnak. A pápák egy kötelező erővel bíró hagyomány védelmezői, aminek a szolgái, nem pedig az alakítói. Ferenc pápa ugyanúgy tudja ezt, mint bárki más; többször elismételte, hogy ő »az Egyház gyermeke«, aki azt hiszi és tanítja, amit az Egyház hisz és tanít.
Ennélfogva a megjegyzés, hogy ez a pontifikátus meg fogja változtatni a katolikus tanítást a homoszexuális aktusokról vagy az elváltak és újraházasodottak viszonyát az Egyház közösségéhez, tévedés, habár az Egyház bizonyosan előre tud lépni a homoszexuálisok és elváltak pasztorálásában. A környezetre és a szegényekre vonatkozóan az Egyház társadalmi tanítása régóta úgy tartja, hogy gondoskodnunk kell a teremtésről, és hogy az Úr legkisebb felebarátait illetően erkölcsi kötelezettségünk a szolidaritás és a jótékonykodás; a társadalmi tanítás ugyanakkor nyitva hagyja a kapukat a viták számára a konkrét, specifikus intézkedéseket illetően, így a jóakaratú emberek és a kormányok maguk vizsgálhatják, hogy adott helyzetben mit jelent a gondoskodás, a szolidaritás és a jótékonykodás.
És mi van a »nők szerepével az Egyházban«? Kétségkívül az egyházi struktúra számos pontján előnyös volna, ha a talentumok szélesebb skálájából tudnánk meríteni (függetlenül a nemektől), mint amilyen merítésből az egyházi vezetők jellemzően érkeznek. Mégis, karácsony előtt a La Stampának adott interjújában Ferenc pápa világossá tette, hogy a vezetői pozíciókat az Egyházban a papi mivolttal azonosítani a klerikalizmus egy formája, másrészt a katolikus nők kihasználása. Egy vatikáni íróasztal megszerzése – sugallta Ferenc pápa –, nem a tanítványság tetőpontja.
A vatikáni reformot illetően pedig: Oremus, ahogy mondani szoktuk.”
Orbán Viktor a veszprémi főszékesegyházból üzent Európának: A kereszténység elvesztése a haza elvesztését is jelenti (VIDEÓ)
A kormányfő szerint Magyarországon újra megjelentek a Lenin-fiúk, de nem hagyunk nekik teret.
Az örökkévalóság hatókörében
Feladatunk, hogy újra felfedezzük létezésünk alapélményét: az örökkévalóság hatókörében élünk, és az élet teljességének távlatai nem pusztán földi, egzisztenciális jelentőségűek, hanem azokat felülmúlóak. Kocsi Lajos írása.
Tűzfalcsoport: LMBTQI-témában szavaztat kiskorúakat a Háttér Társaság Karácsonyék asszisztálása mellett
Tűzfalcsoport, szerint a szavazás törvénybe ütközik, ráadásul a kiskorúak sérelmére.
Nem várt helyről érkezik az atyai jótanács Hadházy Ákosnak: „Ha valaki csak a feltűnést és a botrányt keresi, előbb-utóbb elveszíti a hitelességét”
A pap és a templom tisztelete alapvető erkölcsi norma – mondja a Mandinernek Makláry Ákos görögkatolikus parókus, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke. Makláry Ákost Hadházy Ákosék keddi, ferenciek terei akciójáról kérdeztük. Interjúnk.
Nemzetközi trend: Hadházyék akciójával begyűrűzött Magyarországra az egyházellenes erőszak
Újabb vörös vonalat léptek át Hadházy Ákosék: a tüntetők rárontottak egy papra kedden délután. Nem ritkák a hasonló egyház- és hitellenes akciók külföldön sem.
Nagyon kiakadt a Politico Merkelre a magyar útja miatt
Eleve nem tetszett nekik, hogy a volt német kancellár egy dologban nagyon egyetértett Donald Trumppal.
Mezey György könnyeiben ott volt az elmúlt negyven év összes csalódása
Így is Mezey maradt gyerekkorom hőse, a magyar futball utolsó óriása.
Összesen 5 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2014. január 20. 11:37
A játék ebben áll:
"Minden ex cathedra döntésnek meg kell egyeznie Istennek a Szentírásban rögzített szavával és az egyház hithagyományával"
Ha tehát úgy látod, hogy amit a pápa mondott, az nem egyezik meg "Istennek a Szentírásban rögzített szavával és az egyház hithagyományával", akkor nem ex cathedra kijelentés, tehát téged nem kötelez. Mintha ismernéd is ezt a játékot, nem?
Lényeg, hogy a pápa szava nem arra való, hogy az ember behelyettesítse vele a saját Isten előtt felelős lelkiismeretét.
Válasz erre
1
0
magnamater
2014. január 18. 20:10
A pápa különbözik más uralkodóktól, őt kötik a dogmák. Mégis, nagy idővallumokban változások tapasztalhatóak: ma már nem indítanak keresztes hadjáratokat,senkit nem küldenek máglyára- hogy mi lesz kétezer év múlva, nem lehet megmondani.
Válasz erre
0
0
Blogin
2014. január 17. 11:49
A pápa természetesen lehet eretnek, és előfordulhat, hogy dogmatikai kérdések kapcsán akár felfüggesztésbe is kerül. Érdekes persze, hogy apostasia a fide (hitehagyás) esetén ki tudná visszafogadni, ha latae sententiae (önmagától beálló) kiközösítésbe esne, mert azt a kánonjog a Szentszéknek tartja fönn. Tehát magának bocsáthatna meg, de többé nem lenne rá joga. Talán akkor sede vacante állna be, és a következő pápa fogadhatná vissza.
De tény, hogy sem a tévedhetetlenség, sem a kötelező hűség nem terjed ki mindenre, amit a római pápa tesz vagy mond. Ha a tanítással menne szembe, akkor nem számítana, hogy ki ő.
Válasz erre
0
0
Csomorkany
2014. január 17. 11:39
Bölcs szöveg, érdemes elolvasni.
Válasz erre
0
0