Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Nagyot fejlődött a kereszténység hazánkban is, döntő többségében elég kulturált módon nyilatkoznak meg keresztények meleg embertársaikkal kapcsolatban, tudván, ők is emberek, sőt Isten képmására teremtett és Isten által ugyanúgy szeretett emberek, mint mindenki más.
„Manapság keresztény körökben háromféle vélekedés él a melegekkel kapcsolatban meglátásom szerint. Ezeket fogom röviden ismertetni, majd saját véleményemet is képernyőre vetem, őszintén.
Mielőtt a három kategóriát ismertetem, azt azonban szeretném tisztázni, hogy úgy gondolom, minden keresztény, aki Isten erkölcsi normáját tartja etalonnak, elutasítja a promiszkuitást, és ezzel együtt a homoszexualitásnak és heteroszexualitásnak féktelen, szabados, korlátlan élvhajhászatát. Ezért, amikor a homoszexualitásról írok és az egyház ahhoz fűződő viszonyáról, természetesen soha nem erre az életmódra gondolok (még ha a homoszexualitást is meg lehet élni ilyen módon), hanem a szexuális beállítottságra. Arra, hogy vannak emberek, akik érzelmileg és szexuálisan a saját nemükhöz (is) vonzódnak, és hogy hozzájuk a keresztények hogyan viszonyulnak. (...)
Természetesen itt sem három élesen elválasztható homogén (hehe) halmazról van szó, lehetnek átfedések, illetve a csoportokon belül alcsoportok. Azonban, úgy gondolom, ez a három csoport nagyjából kifejezi a jelenlegi helyzetet.
És hogy hol tartok én a kérdésben? Őszintén szólva ezen a területen nem értem Istent. Egyszerűen nem tudom, hogy miért zavarja (?) Őt, ha nem két különböző nemű, hanem két azonos nemű ember bújik össze és szereti egymást szenvedélyesen? Persze erre rögtön rávágja egy heteroszexuális(!), hogy ez undorító (persze csak, ha férfiakról van szó, a leszbikus jelenet már más tészta… de miért is?), de egy homoszexuálisnak nem az, hanem kívánatos, pont ezért homoszexuális ő. Őszintén szólva nagyglobálban azt gondolom, hogy Istent ez olyan napi szinten igazából nem nagyon izgatja, Ő sokkal inkább a szeretet és könyörület bizniszben utazik, mint az undorodás, elítélés bizniszben. Azonban nem tudok elmenni az egyértelműnek látszó igék mellett, és nem találkoztam még meggyőző értelmezésről, amit el tudtam volna fogadni a szeretetben megélt homoszexualitás védelmében. Ezért jelenleg én is a második csoportba tartozónak érzem magam, de olyan »wishful« harmadik kategóriásként. Jelenlegi ismereteim alapján nem tudok a harmadik csoportba tartozni, de szeretnék! Úgyhogy alig várom, hogy valami igazán meggyőző érv jusson tudomásomra.”