250 éve: Madéfalvi veszedelem

2014. január 05. 16:46

1764. január 7-én a Habsburg Birodalom katonái a pirkadat előtti éjszakában Madéfalvát körülvették, majd rátámadtak az ott összegyűlt székelyekre, s a vérengzés során oly mély sebet vágtak a székelység testén, amelyet azóta is az idő múlásával gyógyítgatunk, de sajgását mindmáig, 250 esztendő után is érezzük.

2014. január 05. 16:46
Albert Ernő

„A Madéfalván történtek azért is sokszorosan fájdalmasak, mert az osztrák hatalom hozzájuk hű magyar vezetőkkel hajtatta végre a vérontást. Amikor Buccow egymást követően kudarcot vallott, a panaszok viszont sokasodtak, a királynő felmentette őt, új bizottságot alakított, amelynek minden tagja a hatalomhoz hű magyar volt, így a nép nyelvén szólhattak az előkészületek során. (…)   

Amikor a székelyek tehát Madéfalván  tartózkodtak, és január 7-én Taplocára akartak vonulni beadványuk átadására, a bizottság gyorsan határozott: meg kell akadályozni az ellenállást. (…)

A döntés megszületett, Siskovics azonnal megkezdte a támadás előkészítését. Caratot bízta meg a katonai alakulatok vezetésével. Éjjel 3 órakor Taplocáról Madéfalvára indult a korábban Brassóból kivezényelt Okelli-ezred mintegy 1000 katonája. Vonultatták a Trauntmansdorf-ezred 300 vértesét s még a Kálnoky-huszárokból is 50 katonát. Körülvették Madéfalvát, és 4 órakor megkezdték a támadást. Parancsba adták, hogy öljék meg, aki ellenáll, a menekülőket sebesítsék meg. Ha szervezett ellenállást tapasztalnak, gyújtsák fel a falut. Külön is figyelmeztették a katonákat: keressék a háromszékieket, velük azonnal végezzenek, mert a felszólítás ellenére sem tértek haza.

A támadáshoz a jelt az első ágyúszótól várták. Eldördülésekor minden oldalról egyszerre támadtak a falura. Gyújtogatni kezdték a házakat. A békésen alvó lakosok látva a felgyújtott házak lángját, hallva a puskalövéseket és a kétségbeesett kiáltásokat, a férfiak mellett asszonyok, gyermekek az utcákra vonultak, vagy a falu határába menekültek, remélve, ott életben maradhatnak. De mind a falu között, mind a határában katonák fegyvereibe ütköztek. Verték, ütöt­ték, bárkit bárhol találtak. A menekülők legtöbbje a Csíki-havasok irányába vette útját, mivel azt remélték: odáig el­jutva biztosabb menedéket találnak. Ha szükségét látják, vi­szonylag könnyen átjuthatnak Moldvába, esetleg más hazai vidékre. De a katonák itt is kellő számban jelen voltak, erőszakkal akadályozták meg a menekülést. Feljegyezték, hogy több helyen hangosan keresték a háromszékieket. Mivel ők segítségre számítottak, arra igyekeztek, de levágták őket.”
 

Összesen 40 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
S0ma
2014. január 05. 22:19
Ártatlan emberek házának felgyújtása égbekiáltó bűn.
Arma Gedeon
2014. január 05. 20:35
A Madéfalvi mítosz a magyar önsorsrontás egyik alapesete. A királynő a határvédelem kiépítése keretében úgy dönt, hogy az eleve határvédelmi céllal odakerült székelyekből ezredeket szervez, a magyarok aránya az erdélyi határvédelemben a terv szerint meghaladná a magyarság Erdélyen belüli arányát. A szervezést az oláh ezredekkel kezdik, az oláhok boldogan felveszik a fegyvert, tehát Erdélyben már van oláh haderő, magyar még nincs. A székelyeket bujtogató szirénhangok arrabuzdítanak, hogy ne is legyen, szabotálják a székely ezredek felállását. Kinek volt érdeke, hogy csak összbirodalmi és helyi lokális oláh haderő legyen Erdélyben, magyar meg ne???
Akitlosz
2014. január 05. 20:29
Ilyenek ezek a habsburgok. Volt Magyarországnak sok ellensége a történelem folyamán, de egyik sem ártott annyit, mint a habsburgok a 392 éves uralmuk alatt.
várúr
2014. január 05. 17:46
Isten nyugosztalja a madéfalvi halottakat. Egy falu kiirtása semmivel sem indokolható. A tömeggyilkosság az, ami. A madéfalvi veszedelemre székely-magyar közösen emlékezik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!