„A háború kitörése majd az emberek vallási és faji alapú megkülönböztetése oly’ módon megdöbbentette, hogy végzetes és szimbolikus lépésekre szánta el magát, mert tudta, hogy félve nem lehet élni és meghalni sem.
1942-ben a maga módján tiltakozott a német befolyás ellen, és nevét Schalkhaz-ról Salkaházi-ra magyarosította.
1943, a nemzetszocializmus megerősödésének éve.
Ebben az esztendőben egy furcsa szertartás zajlott le a Thököly úti anyaház kápolnájában. Két elöljárója jelenlétében Salkaházi Sára titkos fogadalmat tett. Előre fölajánlotta életét azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be.
Az 1944-es német megszállás után a Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak. Valamennyi rendházuk szinte telve volt a menekültekkel.
Salkaházi Sára nővér ekkor a Bokréta utca 3. szám alatti Katolikus Nővédő Otthont vezette. Ott mintegy száz zsidó menekült kapott menedéket. Sokan hamis papírokkal reménykedtek a közelgő szovjet csapatokban. Ám az egyik alkalmazott feljelentette őket.”