„Mi a missziótok elsődleges feladata?
A Magyarországon nemzetközi védelemben részesített, menekült státusszal rendelkező külföldieknek adunk segítséget abban, hogy az itteni életüket minél gyorsabban felépíthessék, elindíthassák. Olyanok vehetnek részt a programjainkban, akik Magyarországon jogosultak élni, s a menekülttáborokból, befogadó állomásokról már kiköltözhettek. Az ő lakhatásukat támogatjuk, munkaügyekben, tanulmányokban, a mindennapi boldogulásukban segítünk nekik. Jelenleg három pályázatunk fut: a Migráns tanoda, az Iskolai integrációs program és a Lakhatási program. Ahhoz, hogy valaki ezekbe bekapcsolódhasson, mérlegeljük, kinek van nagyobb szüksége arra, hogy segítséget kapjon tőlünk, kinek törne össze e nélkül várhatóan teljesen az élete. Például a gyermekeiket egyedül nevelő anyukákat, a nagycsaládokat vagy a kísérő nélküli kiskorúakat tartjuk különösen veszélyeztetettnek. Vizsgáljuk azt is, ki tud majd többet letenni az asztalra az alatt az egy-két év alatt, amíg mi támogatjuk őt.
Magyarország mennyire a keresztyén menekültek célpontja?
Igen vegyes a vallási összetétel, a nepáli buddhistától kezdve a muszlimokon át, a muszlim országok keresztyénéig bárki érkezhet. Azt tapasztaljuk, hogy a bevándorlók nem a hitük alapján ítélik meg egymást. Ugyanakkor igaz az is, hogy minden kultúrának megvan a maga sztereotípiája. Sokan muszlim országból jőve vagy semmit nem tudnak a keresztyénségről, vagy negatívan gondolkodnak róla. Megérkezve Európába kultúrsokkot élnek át, a szabados Európát látják, és ezzel azonosítják a keresztyénséget is, de miután tudják, hogy a mi missziónk segíteni szeretne nekik, ezért hagyják, hogy munkatársaink, önkénteseink megismerkedjenek velük. Így rajtunk keresztül szépen lassan beismerik, hogy nem a legdivatosabb ruha fejezi ki a hitünket, és nem is vagyunk olyan felszínesek, szabadosak.
Az egyháznak miért van szüksége erre a misszióra?
Büszke vagyok arra, hogy a Magyarországi Református Egyház felvállalja, segít a menekülteknek, ugyanúgy ahogy a többi, hátrányos helyzetű társadalmi csoportnak. Itthon kuriózum, hogy egy egyház foglalkozik a menekültüggyel, de Európa más országaiban a protestáns egyházak és a jezsuita rend igen jelentősen támogatják a menekülteket. Hazánkban megítélésem szerint azt az időszakot éljük, amikor a bevándorlók még kíváncsiak ránk, elfogadják és keresik a segítségünket, és így szinte semmiféle ellenállásba nem ütközik felvenni velük a kapcsolatot. Bízom benne, hogy miután az ideérkezők úgy telepedhetnek le, hogy magyarokkal, keresztyénekkel találkoznak, szeretetet és támogatást kapnak, akkor másféle jövője lehet az itteni bevándorlásnak, mint a nyugatinak. Azt is gondolom, hogy a munkánk szép lehetősége annak, hogy mi lehessünk a jövevények felé kinyújtott kéz. Küldetésünk otthont adni a jövevényeknek, segíteni emberségben újjáépíteni életüket, Krisztus szeretetét továbbadni nekik.”