„Mit jelent Önnek a karácsony?
A találkozást Jézussal. Isten ugyanis mindig kereste, vezette és megőrizte az ő népét, ígéretet tett, hogy mindig közel lesz hozzá. A Második Törvénykönyvben találjuk ezt az igazán szép képet: Isten velünk együtt jár, kézen fogva vezet minket, mint egy atya gyermekét (vö. MTörv 1,30–31). karácsonykor Isten találkozik népével, ami egyben vigasz is, a vigasztalás titka. Sokszor megesett, hogy az éjféli mise után néhány órát magamban töltöttem a kápolnában a pásztorok miséje előtt a vigasz és a béke mélységes érzésével. Emlékszem, ha minden igaz, 1974 karácsonyán itt, Rómában is egy éjszakát töltöttem imádságban az éjféli mise után a Centro Astalli rendházában. Számomra a karácsony mindig is ez volt: szemlélni, ahogy Isten meglátogatja az ő népét.
Mit mond a karácsony a ma emberének?
Gyengédségről és reményről beszél. Isten velünk találkozva két dolgot mond el nekünk. Az első: reméljetek. Isten mindig kinyitja az ajtókat, be soha nem zárja. Az Atya az, aki a nyitott ajtónál vár. A második: ne féljetek gyengédnek lenni. Amikor a keresztények megfeledkeznek a reményről és a gyengédségről, akkor elhidegül az Egyház, nem tudja hova tart s elveszik az eszmék és a világi viselkedésformák között. Isten egyszerűsége erre tanít: menj tovább, én egy olyan Atya vagyok, aki gondodat viseli. Aggódom, mikor a keresztények is elvesztik reményüket és képességüket arra, hogy megöleljenek vagy gyengéden megsimogassanak valakit. A jövőbe tekintve talán ezért beszélek gyakran a gyerekekről és az idősekről, vagyis a leginkább védtelenekről. Papi életemben, amikor a plébániára mentem, mindig próbáltam közvetíteni ezt a gyengédséget, különösen a gyermekek és az idősek felé. Gyakran gondolkodom Isten gyengédségéről irántunk, s ez jót tesz nekem.