„
Jogvédő és nemzetközi elemző szervezetek adatai szerint az elmúlt bő egy évtizedben mintegy 400 dróntámadás történt közel-keleti és kelet-afrikai célpontok ellen, melyek következtében több mint 3000 ember vesztette életét, az áldozatok 10-15%-a civil volt. Ez az arány akkor is riasztó, ha észben tartjuk, hogy a felfegyverzett UAV-k kifejezetten sebészi pontosságú akciók kivitelezésére használatosak. (...)
Részben a haditechnika újdonsága miatt, részben pedig a nyilvánvaló nemzetközi politikai érdekek okán nem született speciális, a drónokkal történő hadviselésre vonatkozó nemzetközi norma. Ennek hiányában legitim erőszak alkalmazásával (amely tehát önvédelmen, vagy ENSZ BT felhatalmazáson alapul), a humanitárius jog alapján kombattánsnak minősülő személyek megölése nem, csupán a civilek gyilkolása számít a nemzetközi jogba ütközőnek (amennyiben nem vesznek közvetlenül részt a fegyveres összeütközésben).
A fentieket figyelembe véve az egyetlen olyan jogterület, amely valódi korlátot szabhat az UAV-k felhasználásának, a nemzetközi emberi jogok területe. A célzott likvidálások ugyanis alapvetően szemben állnak olyan fundamentális emberi jogokkal, mint az élethez, vagy a (tisztességes) bírósági eljáráshoz való joggal.”