Kúria és stratégia

„Ezt pótolta a stratégai elkészítése, mert tíz kúriai bíró gyakorlatilag fél éven keresztül, két-háromhetente tartott üléseken áttekintette azokat a problémákat amelyek a Kúria és korábban a Legfelsőbb Bíróság működésében észlelhetőek voltak. Problématérképet rajzolt, és aztán átgondolva az elmúlt másfél év irányait, igyekezett olyan célokat megfogalmazni, amelyek középtávon megvalósíthatóak. Megtették azt, ami néhány éve még szentségtörésnek számított volna bármelyik kúriai bírótól. Leírták erősségeinket, gyengeségeinket, a Kúria működésében fellelhető veszélyhelyzeteket és a jobbítás lehetőségeit. A stratégia nem csak újszerű gondolatokat tartalmaz, mégis, azokat módszeresen és tételesen összefoglalva, egy más minőségre emeli a Kúriáról kialakított képet. (...)

Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása nem új keletű igény, és napjainkban kiemelt feladat. Hagyományosnak mondható eszköze a jogegységi határozat, létjogosultságát időről-időre megkérdőjelezik. Változott-e mechanizmusa, szerepe?

A jogegységi határozathozatal a jogegység megteremtésére irányuló munka végső eszköze, az elmúlt időszakban volumenében és technikájában nem változott. A bírák ragaszkodnak ahhoz a felfogáshoz, hogy csakis olyan esetben hozzanak az alsóbb fokú bíróságokra kötelező döntést, amikor az adott probléma teljesen világos, és pusztán ki kell mondani az »igent«, vagy a »nemet« a megoldáshoz. Nagyon tanulságos az a vita, amely az Európai Bizottság kifogása alapján merült fel a közelmúltban a jogegységi határozat kötelező jellegéről. Nyugat-Európában a legfelsőbb bírói fórumok nem hoznak az alsóbb szintű bíróságokra kötelező döntést, Kelet-Európában viszont több helyen találkozhatunk a magyarhoz hasonló jogintézménnyel. Úgy gondolom, a hazai igazságszolgáltatás elismerése, hogy végül sikerült meggyőzni az európai szakembereket arról, miszerint ebben nem a bírói függetlenség sérelmének lehetőségét, sokkal inkább egy hosszabb demokratikus hagyománnyal nem rendelkező ország hagyományos intézményét kell látni, amely azért szükséges, hogy a jogegység biztosításán keresztül az állampolgári egyenlőség megvalósulhasson.”