A lehető világok legjobbika: a szabad akarat

„A teremtés előtt Istennek két választása létezett: világot teremt vagy nem teremt világot. Mindkettő döntés tökéletes, s valamilyen okból Isten a világteremtés mellett döntött. Innentől vizsgálhatjuk, hogy a már létező világ tökéletes-e. Amennyiben nincsen szabad akarat, úgy nincsen értelme azt vizsgálnunk, hogy a világ tökéletes-e, mert nem lenne több ócska díszletnél. Isten úgy döntött, hogy az emberi életet nagy ajándéknak és nem olcsó portékának szánja.

Isten a saját képmására teremtett minket: s talán nem túlzás azt állítanunk, hogy ez azt jelenti, nekünk is lehet akaratunk. Döntéseink vannak, melyek következményeit teljes felelősséggel viseljük. Ez a világ csak akkor lehet tökéletes, ha szükséges és elégséges alapfeltétele, a Teremtő Isten is jelen van benne. A szabad akarat miszticizmusa révén pedig valóságosan jelen van Isten orcája. A világ tehát tökéletes. Tökéletes, mert van benne szabad akarat. A tökéletesség nem azt jelenti, hogy makulátlanul működő: az ember igenis tehet és nagy erőkkel tesz is érte, hogy rossznak érezhesse a mindennapokat. Rabindranath Tagore, a nagy indiai gondolkodó mondta egyszer, hogy ne zúzzuk össze az örömet, hogy kipréseljük belőle a fájdalom borát. Valahogy önállóságunkat, istentelenségünket nagy erőkkel tudjuk képviselni, de istenszeretetünket és egymás iránti irgalmunkat gyakran erőtlenül.

Minden, ami rossz, a szabad akarat ajándéka általi döntéseinkből következik. Jó dolgok is következnek belőle, de ez mind a mi döntéseink következménye. Kicsit olyan ez, mint mikor az atya engedi gyermekének, hogy önálló felnőttként az életét és hibáit is megélje: ad tanácsokat és kérésre hathatós segítséget is nyújt, de nem erőszakoskodik gyermekével. A szabad akarat jó, de rosszra is használhatjuk: ebben áll a szabadsága.”