Tarlós István főpolgármester úgy fogalmazott: „ha valaki azt mondja, hogy jelentős és alapvető különbségek vannak a jelenlegi és az előző városvezetés között, az nem téved". Véleménye szerint az istenhitellenes közösség nem életképes, de lehet velük békességben élni. A kereszténység közösségteremtő ereje nem megkerülhető, a közösségekhez való tartozás pedig útja az emberi kiteljesedésnek – tette hozzá. Mint mondta, a közösségek legalapvetőbb helyszínei a múltban is a templomok voltak – ezt összegzi a mostanra elkészült könyv –, de a templomok közösségének ereje a mai napig változatlan. „A templomban valljuk meg bűneinket, ott van a lelki vezetőnk és lelki családunk, ott vagyunk közel Istenhez”, miközben a városok közösségei „jól érzékelhetően lazulnak”. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy „csak a hit nélküli ember magányosodik el teljesen (…) mi, keresztények tudjuk, hogy Isten soha nem hagy el bennünket”.
A főpolgármester hangsúlyozta: a városok és a templomok közösségeinek kiemelkedően fontos alkotóelemei a családok, amelyeket erősíteni kell, mert „a gyerekeknek családban kell születniük és felnőniük”, s ezért az egyházak sokat tehetnek. Úgy véli, a többi között a hittan és a kötelező erkölcstan bevezetése nyomán alakulhat ki a felnövekvő nemzedékekben az a magatartásforma, amely a közösségi élet alapjává a családokat teszi. Hozzátette: „a hit mindig életigenlő és értékőrző”, a hitben élő családok ezért „a legerősebb családok”. Mint mondta, a konzervatív értékeket valló kormányzat és fővárosi vezetés éppen ezért azt vallja, hogy a megélhetési költségeket csökkenteni kell, a családokra pedig tilos korlátlanul áthárítani a terheket.
Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora elmondta: a Katolikus Budapest című kétkötetes munka 1204 oldalt tesz ki, s ezzel „olyan mű született, amely hosszú távon megkerülhetetlen, és mutatja a katolikus egyház sajátos jelenlétét Budapesten”. A rektor arról is beszélt, hogy a két kötet kifejezetten a plébániákra és azok tevékenységére igyekszik fókuszálni, az olvasók pedig meggyőződhetnek arról, hogy „az egyháznak kisugárzása van a körülötte lévő emberekre”. Szólt arról is, hogy a kötetek készítői öt év munkájával alapvető forráskutatást végeztek, a többi között egyházi anyakönyveket tanulmányoztak, a számos fiatal szerző bekapcsolódása a munkába pedig azt jelzi, hogy az új generációk is képesek felvállalni egy ilyen típusú kutatást.