Erdő Péter a pápai rendelkezés megjelenésének 20. évfordulója és a Katolikus Budapest I-II. című kötet bemutatója alkalmából tartott rendezvényen kiemelte: az átalakításra azért is szükség volt, mert akadtak olyan egyházmegyék, amelyeknek egyes területei a püspöki székhelytől nagyon messze estek. Példaként hozta fel erre az egri érsekséget, amelynek területéből kihasítva létrehozták a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Az esztergom-budapesti érsek emlékeztetett arra, hogy 1993-ban Magyarországon új egyházmegyéket is létrehoztak, ezek esetében fontos szempont volt, hogy az újonnan alapított püspöki székhely lehetőleg világi szempontból is jelentős település legyen.
Elmondta, hogy az 1993 előtti, nagy kiterjedésű veszprémi egyházmegyét a Balaton „természetes módon kettévágta”, az ettől délre eső területből így alakították ki a Kaposvári Egyházmegyét. Az új egyházmegyei határok meghúzásakor a Székesfehérvári Egyházmegye „sok területet veszített”, ugyanakkor a Csepel-szigetet megtarthatta, illetve Buda környéki falvakat még át is vehetett az esztergomi érsekségtől – fűzte hozzá. Erdő Péter szólt arról: a pápai rendelkezésben hangsúlyosan jelent meg Budapest. Megjegyezte, hogy amikor 1950-ben Nagy-Budapest létrejött, a frissen a fővároshoz csatolt kerületekben volt, amelyik plébánia a váci, és volt, amelyik a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozott.
Tarlós István főpolgármester úgy fogalmazott: „ha valaki azt mondja, hogy jelentős és alapvető különbségek vannak a jelenlegi és az előző városvezetés között, az nem téved". Véleménye szerint az istenhitellenes közösség nem életképes, de lehet velük békességben élni. A kereszténység közösségteremtő ereje nem megkerülhető, a közösségekhez való tartozás pedig útja az emberi kiteljesedésnek – tette hozzá. Mint mondta, a közösségek legalapvetőbb helyszínei a múltban is a templomok voltak – ezt összegzi a mostanra elkészült könyv –, de a templomok közösségének ereje a mai napig változatlan. „A templomban valljuk meg bűneinket, ott van a lelki vezetőnk és lelki családunk, ott vagyunk közel Istenhez”, miközben a városok közösségei „jól érzékelhetően lazulnak”. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy „csak a hit nélküli ember magányosodik el teljesen (…) mi, keresztények tudjuk, hogy Isten soha nem hagy el bennünket”.