A homofóbia szponzorai

„Meg kell tehát elfogulatlanul vizsgálni azt a kérdést, hogy milyen érdeke fűződhet a szélsőséges keresztény konzervatív irányzatokhoz tartozóknak a homofób gyűlöletkeltéshez, a hazug és a valódi lényegétől eltérő célokat szolgáló, irányokat kijelelő missziós munkához. A gyűlöletkeltés, az ártatlan emberek életét fenyegető, társadalmi integrációját és alapvető jogait sértő attitűdök kialakításának és megerősítésének irányába ható erőfeszítéseik alapján egyértelmű, hogy nem a kereszténység valódi üzenetét, Jézus Krisztus evangéliumát, örömhírét akarják terjeszteni, bármit is mondanak. Van tehát, mert lennie kell valamilyen más mozgatórugónak, amiért pénzt és fáradtságot nem kímélve mennek és szórják a gyilkos indulatokat termő tanaik és gondolataik magját az afrikai őslakosok között. Az okok feltárásában sokat segíthet annak vizsgálata, hogy honnan van pénz, anyagi és emberi erőforrás mindehhez. A szélsőséges konzervatív keresztény felekezetek legfőbb bázisa az USA-ban azok a konzervatív gondolkodású tömegeket, amelyek ezen egyházak híveinek vallják magukat, politikailag pedig általában a republikánus, vagy valamilyen szélsőséges, fajgyűlölő irányzatot támogatnak. A tavalyi amerikai elnökválasztás szoros eredményét látva gyanítható, hogy igen nagyszámú választóról, és nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is jelentős erőt képviselő társadalmi csoportról van szó, mely önmagában is nyilván meglehetősen heterogén, mindazonáltal első sorban a széles amerikai középosztály bázisából építkezik. Ennek a politikai irányzatnak az egyik legerősebb hagyományos támogatója az USA vidéki, kistelepüléseken, farmokon élő, mezőgazdasági termelésből és az ahhoz kapcsolódó iparágakból, a mezőgazdasági termékek kereskedelméből élő vállalkozó rétege és az általuk foglalkoztatott, az alsó középosztályhoz tartozó mezőgazdasági alkalmazottak és őstermelők hatalmas tömegei, akik értelemszerűen alapvetően érdekeltek abban a mezőgazdasági exportban, mely folyamatosan és kielégíthetetlenül keres új és újabb piacokat saját termékeinek. Számukra Kelet-Afrika egy hatalmas felvevőpiac lehetőségét jelenti, mely ha ráadásul az olajkitermelés miatt fizetőképesnek is tűnhet, akkor mindent elkövetnek azért, hogy ezt a piacot megszerezzék. Ebből a szempontból viszont alapvető érdekeik fűződnek ahhoz, hogy támogassák annak az ideológiai-politikai irányzatnak a terjesztését és megerősítését Kelet-Afrikában is, amelyhez maguk is tartoznak. Van tehát egy olyan jelentős anyagi erőt képviselő érdekcsoport, amely képes és kész is áldozatokat hozni annak érdekében, hogy a hozzájuk ezer szállal kötődő szélsőséges konzervatív keresztény irányzatok minél eredményesebben tudják saját szellemi, és másodlagosan politikai irányításuk alá vonni a Kelet-Afrikában élőket.”