A menekülők befogadása és a közel-keleti béke volt a témája XVI. Benedek homíliájának a szenteste az olaszokkal és külföldiekkel teli Szent Péter bazilikában tartott szentmisén, melyen indonéz és arameus nyelven is imádkoztak. Ha a gyermek Jézussal menekülő Mária és József „ajtónkon kopogtatna, adnánk-e helyet nekik? Képesek vagyunk-e helyet, időt és teret adni menekülteknek, vándoroknak, bevándorlóknak?” – kérdezte XVI. Benedek homíliájában. Az egyházfő szerint a mai ember az ajtaján kopogtató Istent sem engedi be, mivel az időt megtakarító modern technológia korában „semmire nem maradt időnk, és csak saját magunkat akarjuk, a kézzel foghatót, a tapasztalható boldogságot, a személyes sikert, önmagunkkal vagyunk eltelve, nincsen helyünk másokra, gyerekekre, szegényekre, idegenekre”.
„Az igazság és jóság azonban létezik... fegyverkezés és háború helyett a szenvedőket segítsük” – hangoztatta a pápa arra kérve Istent „világítsa meg azokat, akik azt hiszik, hogy Isten nevében gyakorolnak erőszakot, döbbenjenek rá az erőszak értelmetlenségére”. A teológus tudós XVI. Benedek hangsúlyozta, tévednek azok, akik szerint a monoteista vallások vezettek a háborúkhoz, ha ez igaz lenne, „minden vallást el kellene törölni”. A pápa békét sürgetett izraeliek és palesztinok között, Libanonban, Szíriában és Irakban. Azon reményét fejezte ki, hogy a közel-keleti keresztények megtarthatják otthonukat és „keresztények és muzulmánok Isten békéjében építik meg országaikat”. A fényárban úszó, olaszokkal és külföldiekkel, laikusokkal és egyháziakkal teli Szent Péter bazilikában XVI. Benedek harminc bíborossal koncelebrálta a szentmisét.